Leínátok a kedvenc verseteket vagy lehet többet is írni?!

Radnóti Miklós, Nem tudhatom

Én azért szeretem mert tele van érzelemmel, és gyönyörű hasonlatok, metaforák vannak benne.

Nekem ez a kedvencem:

Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,

De így igaz.

Ha szeretsz, életed legyen

Öngyilkosság, vagy majdnem az.

Mit bánom én, hogy a modernek

Vagy a törvény mit követelnek;

Bent maga ura, aki rab

Volt odakint,

Én nem tudok örülni csak

A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:

Még nem szeretsz.

Míg cserébe a magadénak

Szeretnél, teher is lehetsz.

Alku, ha szent is, alku; nékem

Más kell már: Semmiért Egészen!

Két önzés titkos párbaja

Minden egyéb;

Én többet kérek: azt, hogy a

Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg

S fáradt vagyok;

Kívánlak így is, meglehet,

De a hitem rég elhagyott.

Hogy minden irtózó gyanakvást

Elcsittithass, már nem tudok mást:

Mutasd meg a teljes alázat

És áldozat

Örömét és hogy a világnak

Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,

Külön; neked,

Míg magadra gondolni mersz,

Míg sajnálod az életed,

Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan

Halott és akarattalan:

Addig nem vagy a többieknél

Se jobb, se több,

Addig idegen is lehetnél,

Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak

Még jó lehet;

Törvényen kívűl, mint az állat,

Olyan légy, hogy szeresselek.

Mint lámpa, ha lecsavarom,

Ne élj, mikor nem akarom;

Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan

Börtönt ne lásd;

És én majd elvégzem magamban,

Hogy zsarnokságom megbocsásd.

Neked nincs kedvenc magyar versed? Szégyen gyalázat :)

Weöres Sándor: Rongyszőnyeg

127

Ki minek gondol, az vagyok annak...

Mért gondolsz különc rokontalannak?

Jelet látsz gyűlni a homlokomra:

te vagy magad ki e jelet vonja

s vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,

mert fénye-árnya terád sugárzik.

Itélsz rólam, mint bölcsről, badarról:

rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? hát bízd magad rám.

Bolondnak nézel? csörög a sapkám.

Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;

ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:

mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

Vajda János: Husz év múlva

Mint a Montblanc csúcsán a jég,

Minek nem árt se nap, se szél,

Csöndes szívem, többé nem ég;

Nem bántja újabb szenvedély.

Körültem csillagmiriád

Versenyt kacérkodik, ragyog,

Fejemre szórja sugarát;

Azért még föl nem olvadok.

De néha csöndes éjszakán

Elálmodozva, egyedül

Múlt ifjúság tündér taván

Hattyúi képed fölmerül.

És ekkor még szívem kigyúl,

Mint hosszú téli éjjelen

Montblanc örök hava, ha túl

A fölkelõ nap megjelen...

Ady Endre: (Csak címeket sorolok, sok kedvenc van)

A fekete zongora

Egy párisi hajnalon

A befalazott diák

Az Értől az Oceánig

Lédával a bálban

Az eltévedt lovas

És még sorolhatnám.

Kedvelem még Kosztolányi, Arany (leginkább A walesi bárdokat), Babits, Tóth Árpád verseit, József Attilától keveset szeretek, Petőfi költészetét pedig nem kedvelem. Annyi szép vers van, érdemes hallgatni/olvasni őket keress rá youtube-on egy párra, A walesi bárdok pl nagyon szép Snkovits előadásában.

Egy nagy kedvencem, bár nem magyar:

[link]

(Mindegyik fordítás tetszik)