Leírnátok nekem a kedvenc verseteket/versrészleteteket, vagy kedvenc dalszövegeteket/dalszövegrészleteteket?

A hajad olyan fekete,

a ruhád oly fehér.

Az ifjúság ígérete

egy élettel felér.

Ó, csal az ember élete!

Ki tudja, mi nem ér?

Ruhád is lesz még fekete,

hajad is lesz fehér.

(Heinrich Heine: Memento)

És egy kicsit vidámabb:

Lúdbőrzik, nézd, a tócsa, vad

vidám, kamaszfiús

szellőkkel jár a kert alatt,

s zajong a március.

A fázós rügy nem bújt ki még,

hálót se sző a pók,

de futnak már a kiscsibék,

sárgás aranygolyók.

(Radnóti: Március)

Filmből szabad?

"Tudom, hogy nincs bennem semmi különös. Az átlagemberek átlagéletét élem. Nem alkottam semmi emlékezetest, nevem hamarosan homályba vész, de tiszta szívből, igaz szerelemmel szerettem valakit, és ez nekem teljesen elég."

"Sírsz, hisz a szíved mélyén elhiszed,

Hogy szebb, ha együtt mondjuk ki: Ég veled!

Az út most kettéágazik, sok minden változik,

Hát ég veled, nehéz lesz nélküled." (Desperado: Ég Veled!)

Vers:

Radnóti: Erőltetett menet

Bolond, ki földre rogyván      fölkél és újra lépked,

s vándorló fájdalomként      mozdít bokát és térdet,

de mégis útnak indul,      mint akit szárny emel,

s hiába hívja árok,      maradni úgyse mer,

s ha kérdezed, miért nem?      még visszaszól talán,

hogy várja őt az asszony      s egy bölcsebb, szép halál.

Pedig bolond a jámbor,      mert ott az otthonok

fölött régóta már csak      a perzselt szél forog,

hanyattfeküdt a házfal,      eltört a szilvafa,

és félelemtől bolyhos      a honni éjszaka.

Ó, hogyha hinni tudnám:      nemcsak szivemben hordom

mindazt, mit érdemes még,      s van visszatérni otthon;

ha volna még! s mint egykor      a régi hűs verandán

a béke méhe zöngne,      míg hűl a szilvalekvár,

s nyárvégi csönd napozna      az álmos kerteken,

a lomb között gyümölcsök      ringnának meztelen,

és Fanni várna szőkén      a rőt sövény előtt,

s árnyékot írna lassan      a lassú délelőtt, -

de hisz lehet talán még!      a hold ma oly kerek!

Ne menj tovább, barátom,      kiálts rám! s fölkelek!

Bor, 1944. szeptember 15.

Dalszöveg:

P!nk: Dear Mr. President

Dear Mr. President,

Come take a walk with me.

Let's pretend we're just two people and

You're not better than me.

I'd like to ask you some questions if we can speak honestly.

What do you feel when you see all the homeless on the street?

Who do you pray for at night before you go to sleep?

What do you feel when you look in the mirror?

Are you proud?

How do you sleep while the rest of us cry?

How do you dream when a mother has no chance to say goodbye?

How do you walk with your head held high?

Can you even look me in the eye

And tell me why?

Dear Mr. President,

Were you a lonely boy?

Are you a lonely boy?

Are you a lonely boy?

How can you say

No child is left behind?

We're not dumb and we're not blind.

They're all sitting in your cells

While you pave the road to hell.

What kind of father would take his own daughter's rights away?

And what kind of father might hate his own daughter if she were gay?

I can only imagine what the first lady has to say

You've come a long way from whiskey and cocaine.

How do you sleep while the rest of us cry?

How do you dream when a mother has no chance to say goodbye?

How do you walk with your head held high?

Can you even look me in the eye?

Let me tell you 'bout hard work

Minimum wage with a baby on the way

Let me tell you 'bout hard work

Rebuilding your house after the bombs took them away

Let me tell you 'bout hard work

Building a bed out of a cardboard box

Let me tell you 'bout hard work

Hard work

Hard work

You don't know nothing 'bout hard work

Hard work

Hard work

Oh

How do you sleep at night?

How do you walk with your head held high?

Dear Mr. President,

You'd never take a walk with me.

Would you?

14/L :)

Doubting, dreaming dreams no mortal ever dared to dream before;

poe holló