Egy sztori újraértelmezése plágiumnak számit?
Példa: egy amerikai romantikus regény arról szól, hogy egy nő egy nyaralóhelyen találkozik egy férfival, egymásba szeretnek, de kiderül, hogy a férfinak agydaganata van, az operáció kockázatos, így aztán mind a ketten beletörődnek abba, hogy a férfi meg fog halni. Egészen addig, amíg a nő egyik rokona jól le nemn tolja a férfit, hogy mit képzel, hogy csak így feladja, a nő megér annyit, hogy legalább megpróbáljon küzdeni érte. A férfi erre befekszik egy kórházba, ahol megoperálják, a műtét persze sikerül és a férfi hamar meggyógyul. Zárókép: egy év múlva a férfi és a nő boldogan él együtt, és éppen az újszülött kislányukat babusgatják.
Én meg, mondjuk, írok egy sztorit, ami Magyarországon játszódik, és amiben egy nő egy kórházi kivizsgálás alkalmával találkozik egy férfival, szimpatikusnak találják egymást, összebarátkoznak, egymásba szeretnek. Aztán kiderül, hogy a nőnek nincs semmi semmi baja, vagy csak nagyon pitiáner betegsége van, a férfinek viszont daganatot találnak az agyában. És nem operálhatják meg, mert, mondjuk, sz@r a magyar egészségügy, és hosszú a várólista, vagy mert ez egy nagyon speciális eset, csak külföldön lehetne megoperálni, a férfinak pedig nincsen pénze kiutazni. A történet ezek után arról szólna, hogyan próbálnak együtt pénzt szerezni magánkórházra/a kiutazásra. Mondjuk, sok buktató után végül is sikerül összegyűjteni a pénzt, és a férfit megoperálják. Zárókép: a nő az éppen lábadozó férfit ápolja, ami nem könnyű, de a nő, mivel igazán szereti a férfit, zokszó nélkül vállalja a feladatot.
(Nem ezt akarom megírni, ez csak egy példa, de valami hasonlóra gondoltam...)
Ilyesmiért vádolható vagyok-e plagizálással?
Nem.
Másrészt ebből akkor van balhé, ha sikeres lesz a könyv és valaki más is hasznot akar belőle húzni.
Hát ez kb. ugyanaz mint a Legyek Ura anno.
Eredetileg volt egy divatos regény a Koral Sziget, amit R. M. Ballantyne írt, és elég felkapott volt. Ebben egy pár flancos benntlakásos brit iskolában nevelkedett srác hajótörést szenved, és minden a legnagyobb rendben van velük, mindenki frissen mosdott és kicsattan az egészségtől. A fantasztikus oktatásnak és jó neveltetésnek hála jól föltaláják magukat, kis minitársadalmat hoznak létre, és kellemes nyári élményekkel térnek haza dúsgazdag szüleikhez.
Erre mondta azt Golding, hogy egy frászkarikát, ez nem valószínű, és megírta a regényt úgy ahogy az szerinte reális. A gyerekeknek teljesen autentikus lelki és mentális problémái vannak, az erősebbek nem segítenek a gyengéknek sőt elkezdenek egymásra vadászni, az egyik epilepsziás, a másik asztmás, és a magukra hagyott gyerekektől várható módon hamarosan kitalálnak maguknak egy szörnyet is.
TL,DR a Leyek Ura tulajdonképp egy posztapokaliptikus AU fanfic, elég sokan írnak ilyet, ki is lehet adatni, de fontos megjelölni az ötletet adó művet, mert akkor nem számít plágiumnak.
Az egyetemen felvettem egy külön olyan órát, ami szövegekkel foglalkozik, íme a plágiumról szóló jegyzet:
Plágium:
A szerző szabad döntésében történő átvétele egy másik szerző művének
Gondolati tartalmúak
Az olvasatban a saját alkotás benyomásának keltése
Plágiumkészítés okai: rossz jegyzet
pontatlan idézet
önbizalomhiány
időhiány
Fajtái: copy-paste
fordítási plágium
összeollózás
shake&paste (több mondat véletlenszerű összekeverése)
félmondatok összeollózása
Nm hiszem.
Akkor a West side storyt is lehetne a Rómeó és Júlia "plagizálásának" tekinteni? Ugye nem? :)
Irodalomban ez inkább intertextualitás. De ez függ a művészi szinttől is. pl. Madách tudott új mondanivalót adni a témának, nem a Faustot plagizálja. De ha én megírom a Harry Pottert, és semmi új mondanivaló nincs benne az ég világon, csak más nevek, meg mondjuk 1-2 szerep története apróságokban eltér, az mondjuk elég gáz.
A másik dolog: például létezik egy Zuhanás (The Fall) című film. Egy férfiról szól, aki egy kórházban fekszik, lebénul, és egy kislánynak mesél sztorikat, amivel rábírja, hogy gyógyszert lopjon neki, mert ő öngyilkos akar lenni, de ugye lány ezt nem érti. A lány román, és nem tud tökéletesen angolul. Ez eredetileg egy Johohohó című orosz film. Ott (SPOILER) az a vége, hogy a férfi annyira összebarátkozik a kisfiúval (ott fiú van), hogy végül nem lesz öngyilkos, mondván, van, aki szereti őt. Szerintem ez elég nyálas, nekem tetszik az új verzió: ott a kislány ellopja a szomszéd beteg gyógyszereit, és a férfi be is veszi, de a szomszéd beteget placebóval tömik, így az semmilyen hatással nincs a hapekra. A következő alkalommal a lány leesik egy szekrényről, agyrázkódást kap, és a férfi lebukik. Itt nem derül ki, mi lesz vele, de értelmezésem szerint nem lesz öngyilkos. Jó film amúgy, ezen kívül sok érdekes dolog van még benne.
Azon kívül a férfi rendszeresen félbe hagyja a mesét, ez kábé az 1001 éjszaka meséit is utánozza. De ezt én inkább nevezem feldolgozásnak, mint lopásnak, mert szerintem a feldolgozás az, amelyiknek nagyobb a művészi értéke. (Megjegyzés: az eredeti filmet nem láttam, csak olvastam róla).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!