Mi a véleményetek erről a versről?

Nagyon szeretem az irodalmat, a költészetet, és a művészetet! Egy műkedvelő embernek tartom magam. Mindig elgyönyörködtetteknek a múlt századok költőinek versei. Minden álmom, hogy egyszer nekem is sikerüljön olyan szinten átadni az érzéseimet költemény formájában, mint mondjuk Ady Endre, vagy akár Edgar Allen Poe. Megpróbáltam írni én is egy verset, ami relatív hétköznapi nyelvben íródott és kissé hasonlóan az avantgárdhoz felrúg pár formaiságot. A versem elég elvont szürreális képet teremt. Mindenki úgy értelmezi, ahogy szeretné. Kérem a műveltebb és inteligensebb felhasználókat, hogy mondjanak építő kritikát, legyen ez pozitív vagy negatív hozzászólás:

"A hajadon egy hajadon lány jelenik meg délben,

A létben keresve a lelked, lépes-mézben élve.

Homlokod alatt két égszínkék tenger,

Melyek tervezve néznek, s lefegyvereznek engem.

Orrod is aranyat szór, csak ott virul és mosolyog,

A szeretet nélküli állapotban ingadozva imbolyog.

Ajakadon megtörik a fény, valami transzcendens kép

Feslik le a nyakadról, mert ez csak egy elmaszatolt pép.

Széttép a dekoltázs, bevonz engem mágnesként,

Ha az adott személy Géza, akkor te sem élhetsz Ágnesként.

Rám testvér ne bámulj, figyeld tovább a bokrétát,

A pocakját, mely otthon lesz utóbb, de addig egyél még sok répát,

Hogy megtanulj fütyülni és így tudd eldalolni:

Szeméremdombod elcsábít, nem tudok csak vadulni!

Combnyaknyi élvezet, a világban a gazdag él vezet,

Így térdepelni értelmetlen neked is, hát ég veled!

Veled ég a bokád is, megszűnik a képzelet.

A talpad immár füstfelhő, elérkezett a végzeted!"