Szerintetek ez a vers borús vagy inkább emelkedett hangulatú?

Unalomból vetettem papírra, csak úgy kijött a fejemből, de akárhányszor átolvastam, mindig valahogy túl borús hangulatúnak ítéltem meg... bár a végén próbáltam ezt kompenzálni. Szerintetek változtassak még rajta, hogy emelkedettebb legyen, vagy jó így? Itt a vers:

Hazám sivár, kiszáradt talajának,

Az egykoron szép Magyar föld birodalmának

Megváltás lészen könnyeim oltalmában ringva,

Tudva, együtt könnyebben nyom majd a háború súlya,

Feledni.

Segíts, ó hű magyar, a múlt kínjait homályba fedni,

Segíts e búskomor napokat kissé szebbé tenni.

Elvetni a vért, elföldelni mélyen,

Szívja magába e keserű talaj, mind egy cseppig, egészen.

Vér és könny:

Öntözik a végtelen vidéket

Völgyet, hegyet embert, egy egész nemzetet.

Hazám, Isten sír teéretted

Mikor könnyeket hullajt, esővel itatja vidéked:

A szép Alföldet, a rónaságot, az utcákat, tereket

S tulajdon központodat, egész Budapestet.

Hazám sivár, kiszáradt talajának,

Az egykoron szép Magyar föld birodalmának,

Inni ad,

S oltván gyötrő szomját,

Elmossa majd e nép szívet tépő múltját,

Ó, hű magyar, higgy az Úr szavában,

Bízz oltalmában, védő karjában.

Ó, hű magyar, szolgáld otthonod,

Még ha ezer könny, átok is ostoroz!

Mert magyarnak születtél, az Úr rendelte így!

Cselekedj hát halálodig eszerint:

Légy büszke, sírig hű magyar.