Őszinte véleményt kérhetek versemről?

Festmény (Nem akarom, hogy szertefolyj.)

Nyugtalan rángatom ecsetem a levegőbe,

Festelek, vonlak, keresve rajzollak.

Bár összeállna portréd a hátralévőbe.

-Hogy megmaradj nekem .-

Ezért festek, szemem erőlködik, odavonlak,

Színezlek, pirossal csókollak, melegítelek.

Festékeim véres időket megtorolnak,

Lefestelek, nem azért, hogy felidézzelek.

Kék legyen hát a háttér,

Mert az éhes cápáktól szított óceán.

Jóságos szemeid tisztaságától

Úgyis minden cápa ártatlan porcelán.

Lefestelek, s nem azért, hogy felidézzelek,

Hogy gyógyszeres mosoly lapozgassa

Megsárgult fényképeink dohos sorát.

De, hogy életre keltselek,

Visszahívjalak, feltámasszalak,

Marjon belém hát a bánat, érezzem ostorát.

(Ha kell.)

Pirosra festem ajkad, sárgára

A szemedben a fényt.

Hogy nárciszokat ültessen belém,

Ha újra értem nyúlna a tél.

Én lefestelek, életre keltelek,

Felásom sírunkat ecsetemmel.

Ömöljön rám a sav, marjon, égjen húsom,

Úgyis heged majd, Ellátsz majd új szövetekkel.

19L