Mi a címe ennek a versnek?

Reményik Sándor:

Mene Tekel

A kéz vagyok, a láthatatlan kéz,

Mely jő és ír

És ismét ködbe vész.

A kéz vagyok; a láthatatlan kéz,

Mely jő és ír

És hatalmas és hideg, mint a sír.

A kéz vagyok, a láthatatlan kéz,

És nem látni, csak kinyúló karom

Végigfutni a fekete falon

És róni lángbetűt,

Vagy fehér falra fekete betűt,

Mindegy,

Csak lássa jól,

Akinek szól.

A kéz vagyok, a láthatatlan kéz,

Szeretne, haj, sok kéz lecsapni rája,

De akkor eltünök

S elhitetem, hogy csak káprázat voltam,

Önnön szivök tükrözött borzadálya,

Csak a rossz lelkiismeret.

A kéz vagyok, a láthatatlan kéz,

Nem vagyok költő s nem vagyok lovag,

Egy láthatatlan penna vagyok csak,

Mely jő és ír

És hatalmas és hideg, mint a sír.

És nekem nincs nevem,

Ahogy nincs a villámnak, a viharnak,

A halálnak

És nincs a viperának sem.

Nem név akarok lenni, - fogalom,

S csak a szívekben égni,

Mint üszkös seb,

Mint el nem múló tüzes fájdalom.

A kéz vagyok, a láthatatlan kéz,

Mely jő és ír

És ismét ködbe vész.

A kéz vagyok, a láthatatlan kéz,

S valamit mindenkinek írok én,

A csüggedőnek azt írom: Remény!

A kétkedőnek azt írom: Kitartás!

A könnyelműnek azt írom: Vigyázat!

Az árulónak én, hogy arca égjen,

Azt írom: Szégyen!

S egy szót a zsarnokok falára is,

A hatalom falára,

Egy szót s e szó nem hosszú,

Egy szót csupán: Bosszú!

1919 szeptember 8