Ki a szerzoje ennek a versnek?
Hűvös az idő, mert jön a hideg tél, csak neked szól ez a búcsúlevél. Amikor e
pár sort kezdem, végtelen fájdalom éri el a szívem. Szerettél, tudom, ezt nem
tagadhatod, hisz nem egyszer ölelt át szerető karod. De nekem ezeket nem kell
említenem, mert téged örökre el kell felejtenem. Gondolatban azért mégis
felidézlek, s eszembe jutnak a régi szép emlékek. Nehéz a feledés mégis meg kell
tennünk, a kettőnk titkát majd csak elfeledjük. Kegyetlenebb voltál, mint egy
gonosz halál, mert engem egy másik fiúért cserben hagytál. De eszedbe jut a
múlt, s akkor feledni nem tudsz. Minek kövesselek, ha te mást követsz? Minek
szeresselek, ha te mást szeretsz? Miért kopogtassak ha a te szíved zárva, ha
neked más kell, miért legyek árva? Szeress hát annyit, amennyi neked tetszik,
ameddig kicsi szíved meg nem telik. Elválunk egymástól, hogy is szeresselek, te
a másé vagy, s én nem lehetek a tied. Csak egy levelet írjál utoljára. Csak egy
pár sort írjál rája. Csak annyit, hogy szerettél úgy, ahogy én téged. S akkor
esküdj másnak hűséget. Lehet, hogy könny nélkül búcsúzunk, de fájni fog ha ismét
találkozunk. Fáj a válás, jobban, mint tenéked, de azért örökre kitéptem
szívemből emlékedet. Többet már nem írok, szerelmünknek úgyis vége már.
Jobb utólag, mint soha sem! Kedves kommentelők, Köszönöm a minősítést! :D Nem vagyok leszbikus, nem hiszem, hogy engem "egy másik fiúért" cserben kellene hagyni.Hál Isten még nem volt rá példa. Próbálkozni lehet maguknak is! A vers meg részben az enyém, és mint írtam maximum lányért lehet engem otthagyni, nem másért.
Üdv:
Kövér Emília
Ja! Majd elfelejtettem! A vers eredetije pedig ez lenne:
Hűvös az idő, mert eljött a tél.
Csupán neked szól ez a búcsúlevél.
Amikor e pár sort írom neked,
végtelen fájdalom fogja el a szívemet.
Szerettél tudom, s nem is tagadom,
hisz nem egyszer ölelt át szerető karod.
Ezeket már nem lehet emlegetni,
mert téged, örökre el kell feledni!
Gondolatban mindent felidézek,
s eszembe jutnak a régi szép emlékek.
Még mindig fáj a szívem, ha rád gondolok,
pedig, ha látlak, mindig elfordulok.
Kitértem utadból, s te nem is vetted észre,
fájdalom nevét vésted a szívembe.
Megmondom őszintén, én nagyon bíztam benned,
erre te összetörted fiatal lelkemet.
Előttem minden elsötétedett,
nem éreztem többé a szerető két kezedet.
Nem hullatok könnyeket utánad,
mától fogva szívemből kizárlak.
Kegyetlen voltál, mint a gonosz halál,
mert egy másik nőért elhagytál.
Majd eszedbe jut a múlt, amit egykor feledni nem tudsz.
De minek kereslek, ha te már nem szeretsz?
Minek kopogjak, ha szíved zárva?
Ha neked más kell, hát hadd legyen ára.
Szeress hát annyit, amennyi neked tetszik,
amíg telhetetlen szíved meg nem telik.
Lehet, hogy könnyek nélkül búcsúzunk,
de fájni fog, ha újra találkozunk...
Nekem jobban fáj a válás, mint neked,
de azért próbálom kitépni szívemből az emléked.
Már nem írok többet, hisz úgyis vége már,
leteszem a tollat, hisz nem tudok már írni,
csak igazán, igazán bánatosan sírni...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!