Miért ez a kettősség?

Sajnos jól mondják: gyakorolj. Előbb elsajátítod a szakmai fogásokat, betartod a szabályokat, még akkor is, ha a "nagyágyúk" már nem tartják be. Amikor a képzettséged csúcsa felé közeledsz, akkor kezded felismerni az egyéniségedet, lassan kibontakozik a stílusod. Az addig tudatosan betartott szabályok lassan zsigerekből betartottá válnak, némelyek pedig felülíródnak. De mivel senki nem tudja, hogy pontosan melyek lesznek ezek, csak magad ellen dolgozol, ha ezt a csodát várod. Az csak akkor jön, amikor már nem várod. Marad a kemény munka.

Ha már úgy fogalmaztál, hogy kettősség, igen: mondhatni két-ség. Ez a művész útja, újraegyesíteni. Mert ahogy Ady írja: "minden egész eltörött".

A gyakorlás fontos, de önmagában akár többet is árthat, mint használ. Ha nem kapsz hozzáértő külső segítséget, konstruktív kritikát, iránymutatást, akkor könnyen megeshet, hogy csak rendkívül alaposan begyakorlod és elmélyíted a hibáidat. Akár jó is lehet, de egyáltalán nem biztos, hogy erre a fórumos, fotó megosztós vélemények a legalkalmasabbak.

Hogy neked milyen módszer fog leginkább bejönni, az csak rajtad múlik, de a fotózásról szinte számtalan mennyiségű könyv, oktató videó, tanfolyam, iskola, magántanár, workshop, fotóklub, szakkör, stb létezik. Ezeket célszerű együtt használni, mert a könyv ad neked tanácsokat, hogy mit hogyan érdemes/kell csinálni, de nem tudja leellenőrizni, véleményezni, hogy jól csinálod-e, illetve hogy közben más egyéb hibákat nem vétesz-e, amiket ki kellene küszöbölni.