Valaki kielemezéné nekem ezt a verset pár sorban?
Magamban hordom a szívedet,
a szívemben hordom.
Mindig itt van velem.
Bárhová megyek, mindig kell nekem.
És akármit teszek, bármi lesz,
Te ott leszel kedvesem.
A sors nem riaszt,
mert Te vagy a sors nekem.
Nem kell világ ennél szebb,
mert Te vagy a világ, igen.
Íme a titkok titka,
mit senki se tud:
gyökere minden gyökérnek,
rügye minden rügynek,
egek feletti ég a fán,
mely maga az élet.
Mely magasabbra nő,
mit a lélek remélhet,
vagy elme megérthet,
mint az alá nem hulló csillagok csodája.
A szívemben őrizlek.
Ott őrizlek a szívemben.
válasza:A vers leginkább egy iskolapadban felejtett névtelen szerelmeslevél stílusát idézi számomra, talán másodikos gyermeké lehet, aki még nem a fogalmazás nagymestere, vagy egy kisegítő osztály tanulójáé, aki beleszeretett a helyi Janiba, csak épp szóban elmondani nem meri.
A vers szívvel nyit és azzal is zárul; közben pedig nem sok minden történik. A "kedvesem" szónál a hideg rázott, a rügyös rügyének rügyés rész egészen jópofa.
Összességében az a nagy bajom vele, hogy szerelmes vagyok, mégis, elolvastam ezt a verset, és semmi nem fogott meg belőle. Pedig hát gondolom, ez az az érzés, amit én érzek, de ez a vers annyira semmit mondó számomra, szavak ide-oda pakolgatása, és közben nem látok benne semmiféle lelket, semmi szerethetőséget.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!