Hogyan lehet megtanulni rajzolni? Mi motiváljon?

Már kb. egy másfél, két éve nem rajzoltam a rajzórákon kívül és ez idő alatt ki is jöttem a gyakorlatból. Előtte sem tudtam jól rajzolni, de most már még ügyetlenebb vagyok. Tudom, hogy gyakorlás, gyakorlás, de egyszerűen nem motivál semmi mert úgysem sikerül.Az árnyékolás, tónusozás, színezés része jobban megy, de magát a formát, alakot nem tudom megrajzolni, anélkül pedig nincs mit kitölteni. Sokszor inkább csak átrajzolom a képet egy lapra és azt csinálom meg, de ez nem ugyanolyan mert nem én rajzoltam csak másoltam és ennek így nem hiszem, hogy sok értelme van, de sokkal gyorsabb és egyszerűbb is, máshogy meg nem megy. Azokkal a rajzokkal elégedett vagyok, tetszenek, de azokhoz nincs túl sok közöm, míg amiket én magam csináltam azok nem tetszenek. Még elég fiatal vagyok, van időm megtanulni, de mindig rosszul érzem magam és sírok mert tudom, hogy mások ennyi idősen már jóval ügyesebbek (a környezetemben is van ilyen) és én nem. Rajzolás közben is elbőgöm magam. Rajztanárhoz pedig nincs bátorságom elmenni. Itthon a szüleim nem igazán erőltetik, szerintük csak tanulnom kéne (úgy általában a művészetekről rossz véleménnyel vannak) és szerintük tök felesleges meg úgy sem rajzolnék mert béna vagyok hozzá. Azt akarják, hogy olyan legyek mint a nővérem, most hasonló suliba is járok, de én nem vagyok olyan jó képességű mint ő és csalódást okozom nekik. Még bele is törődnék, de mindenre ezt mondják és tényleg úgy érzem, hogy semmiben sem vagyok ügyes és muszáj egy hobbit találnom, de nem nagyon vonz más vagy a szüleim nem engedik. Valamint oda tényleg olyanok járnak, akiknek ez a mindenük és jóval ügyesebbek is lennének ott nálam és én ezt nem bírnám lelkileg. Valószínűleg ott is sírnék és nem akarom, hogy mindenki hülyének nézzen valamint úgy érezném, hogy elvettem valaki helyét és a tanár idejét pazarlom. Egyszerűen nem bírom felvállalni, félek, hogy hibázok, csúnya lesz vagy elrontok valamit, ez valami megfelelési kényszer lehet, de nem tudom. Kiskoromban művészeti suliba akartak küldeni, mert tehetségesnek gondoltak és szépen rajzoltam, de egy 5-7 éves gyereknél ezek nem nagy szavak. Minden ismerős úgy kezel mintha semmi máshoz nem lenne közöm csak a rajzoláshoz és most teljesen magam alatt vagyok mert ez nem így van és csalódást okoztam és így nem érzem jól magam. Úgy érzem, hogy ha nem rajzolok többet, akkor nem ér semmit az életem és csak elpazarolom az éveket mert így egyáltalán nem vagyok boldog. Szerintetek mit kéne csinálnom?