Miért nézik le ma a művészet iránt rajongókat?
válasza:Naná, hogy tapasztaltam. Az egész iskolarendszer ezt sugallja a diákok felé. Te festeni akarsz? Ugyan, abból nem lehet megélni! Sportolj helyette, csak azzal viheted valamire a ,,menőségi ranglistán". Irodalom? Áh, nem jó az semmire, a matek, na az kell!
Ezt a gondolkodásmódot ültetik el a fiatalok fejébe már mióta, így a mostani generációknak már meg se fordul a fejükben, hogy esetleg a művészet is hasznos lehet. A művészeteket haszontalan dolgoknak nyilvánították, és a mai fitalok többségének ez triviális. Sajnos.
válasza:Kedves Válaszolók!
Mindenkinek köszönöm. Az első válaszolónak. Hány évesekről beszélek? Főként 15-30 közöttiekről De volt olyan 38 éves tanári szakot végzett ismerősöm, -történelmet is tanult, de végül nyelviskolában lett tanár-, aki szerint ezek felesleges dolgok. Itt mindent a bankok és a multik irányítanak. Persze értem. Bankban dolgozó emberek vagy más kétkezi munkások között ritka jó befogadóközönségre találni.
A magaskultúra inkább már csak a bölcsész szakot végzettek számára nyit meg újabb és újabb kapukat, az érzékelés ajtóit.
És ugye mit is sugall felénk a média? Nyakon önt minket a szennyel. Már a szánkig ér a mocsok és még mindig nem vesszük észre.
válasza:Nem tisztázott a beszélgetésetek témája. A megélhetésre értette vagy azon túl is, kiterjesztve az egész cselekvési spektrumra? Az emberek többsége tufa a művészetekhez, önkifejezéshez, önmagukhoz, művészetekhez, más beállítottságúak, nem is úgy nevelkedtek, hogy erre valaha is figyelhettek volna, később meg beszippantja őket a fogyasztói társadalom, ha fel is villan bennük 1-1 belső inger ilyen irányba, hát egyedül találják magukat, ha a kirekezstettséggel nem is - mert nem verik nagydobra -, de a magánnyal találják szembe magukat, az alkotói cselekmény a magány állapotával társul, így nem csoda, hogy.. Azzal nem tudok egyetérteni, hogy a bölcsészhallgatók részesülnek ebben csak. Nem suliban képződik az alkotóművész. Az alkotóművész megszületik, suli továbbfejlesztheti. Születni kell rá, ez ilyen. Ami nekem bosszantó, hogy azért többen alkalmasak erre, mint ahányan művelik. Okokat körbejártuk. Az alkotómunka nem szimpla cselekmény, egy a több közül - hajlamos a nép annak látni. Más tudatállapot, önkiterjesztés, kiadás, leadás. Hányan mondják, festők, hogy munka közben olyan, mintha valami felsőbb erő vezetné a kezüket. Mintha "csak" egy átfolyók, egy közvetítők lennének egy felsőbb entitás és evilág között. És igen, ezek a tudatállapotok azok, amire azt mondjuk, hogy igen, ezért élek, ezért megéri élni. Hányan nem tapasztalják meg ezt sosem.. Hányaknak esélyük sincs rá, mert erősek, a pénzcentrikus világ sikerembereinek vannak nevelve. Ugyan a spektrum másik, humán szempontból ezerszer lényegibb felét el is veszítik egyúttal, mert a kettő együtt nem megy. De a megélhetés fontosabbnak bizonyul. Pedig a könnyed, levegős romantika emeli a lelket, fésüli a tudatot.
Már az felvillanyoz, ha írok róla. Emellett engem aztán nem érdekel, ha valaki olyasmit néz le, amiről fogalma sincs. Az ilyet felvenni érdemtelen és értelmetlen lenne, más világ, sekélyesebb világ bírál olyat, amit ő nem láthat.
válasza: válasza:Kedves Válaszolók!
Mindenkivel mélységesen egyetértek. Hogy tisztázott legyen és szóhasználatoddal élve az egész cselekvési spektumra ki van ez terjesztve. Abban is azonosulok, miszerint robotokká válnánk művészet nélkül Ha egy adott irodalmi vagy zenemű feljebb emel, új távlatokat ad, segítségével el tudsz igazodni a hétköznapi életben, jobb ember leszel, magyarázatot ad a miértekre és a társadalom égető problémáit veszi górcső alá, akkor máris megérte. Itt szerintem beindul egy azonosulási folyamat, azaz művész és befogadó között megszűnik a szakadék egy estére (akár színházi, zenei, könyvélmény). Magunkba szippantunk egy intim világot, együtt lélegzünk, együtt gondolkodunk, később továbbszőjük az eseményeket.
Viszont gondoljunk abba bele, ha egy valamilyen szakmát tanuló embernek, kétkezi munkásnak oktatják az irodalmat vagy művészeteket akkor az illető tanár mindig akadályokba fok ütközni, mivel az adott tanulók körülbástyázzák magukat, nem nyílnak meg ennek a világnak. Így valamilyenfajta izolálódott világot alkotnak majd. Jó, nem mondom bennem is van egyfajta tagadás. De. Én kizárólag a mai médiakultúra és zeneipar ellen emelem fel szavamat és nem is nézek tv-t. A mai emberek számára viszont pont az tűnik fel furcsának és mindennel szembemenőnek, ha valaki nem szippantja magába amit a (bocsánat a csúnya kifejezésért)média kiokád magából. Ma sztárkultúra és celebkultúra van, ami számomra teljességgel elfogadhatatlan.
A falusi emberek kérdéskörét most nem is igazán szeretném érinteni, hiszen számukra teljességgel befogadhatatlan és idegennek hat az, ha emberek könyveket olvasnak. (Erre John Steinbeck is reflektál Édentől keletre című nagy családregényében).
Megint másik faktor a vallás kérdése. Ha valaki hisz annak szinte csak a szentkönyvek léteznek, amitől várják a jobb és szebb jövőt, egy igazabb életet és minden mást kikapcsolnak, nem foglalkoznak a körülöttük történtekkel. Megértem. Erre lettek szocializálva.
Végezetül már csak annyi, hogy kicsit ma, ami elüt a hétköznapi gondolkodástól vagy visszamegy régi időkbe, ami énnálam állandóan elcsépelt frázis (vissza a gyökerekhez) az ma már avittnak tűnik. Itt mindent leterített a demokrácia által felhozott szemét.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!