Mi a véleményetek erről a versemről?

Ily nosztalgikus érzést!

Hoz magával ezernyi kérdést.

Mikor elérkezik az este,

némi melankóliát hintve a testbe.

S a fátyolos sötétségen át,

arcomra rakja konok álarcát.

A maró féltékenység után ,epedve,

félelemmel gondolok rád,remegve,

mert szívem még most is reszket

ha bekúszol fejembe.

Kívánom bár ne lennél ott

és ne csepegtetnéd belém a bánatot.

Még emlékszem arra a bizonyos révre,

hol csak szeretet volt és béke.

Ott hol Ámor is ámulva nézte.

Mert virág nyílt ott a betonon,

s a szeretet volt az egyetlen fájdalom.

De oly könnyen oszlik ahogy volt.

Vége a meccsnek.Már nem lő senki gólt.

Nem robbant nagyot,nem is szólt

Csak tovább vitte a szél,

mint amolyan elfeledett port.

16/L