Hogy tetszik ez a vers?

Sötét felhők gyülekeznek,

érzem már, hogy közel a vég,

lelkem szörnyű titkot rejt:

szívemben Pokol tüze ég.

Az alvilág tornácáról

egyetlen aprócska lépés,

ha ezt akarja a világ,

hát lelépek róla én is.

Ott nincsennek se barátok,

se téged védő angyalok,

csak véres könnyeket síró,

holt lelkű sötét alakok.

És akkor sincsen semmi baj,

ha hallod már a hangokat,

ez csupán a belső éned,

ki azt mondja,hogy halott vagy.

Halott vagy,mert megölt téged

ez az elátkozott világ,

melyhez képest a Pokol csak,

vörös színű rózsavirág.

Itt sincsenek angyalok,

de vannak viszont "barátok",

kik hátba szúrnak hátulról,

amikor éppen nem látod.

Nincsenek se fegyvereid,

se búvóhely, hol melegedj,

te vagy csak a világ ellen,

és a világ van ellened.

Megutáltam a világot,

mert ő is utál engemet,

de nem érdekel,itt hagyom

vissza se nézek elmegyek,