Tetszik ez a vers? Miről szól?

valakiket vadul felkap az orkán

százezer csodát lenyom a torkán,

egy perc erejéig felrepít a mennyek országába

utána nem vágysz ötcsillagos utazásra Toscánába

csak eztán jön a kegyetlen ocsúdás

a szellő neve ami lágyan ringat: Júdás

üvöltő szelek tested szétszaggatják

melyek eddig a bölcsődet ringatták

vágysz oda amit már egyszer tapasztaltál

úgy érzed a Földön semmi sem marasztal már

angyalok karjai közt hamvadnál

illúziód valóságra nem adnád

reszket a tested a kielégítetlenségétől

szíved lüktet a ború telítettségétől

de az alagút végén nincs fény csak szakadék

az élet asztalánál nincs más csak maradék

én kedvesem, drága szellőm

itt fekszem a gyeplőn

szüntelen érzem, hogy arcom simogatod

minden egyes porcikám hivogatod

de te kínzásomban leled örömöd

én meg Nem tudom miért vagyok ilyen csökönyös

várom orkán-képed, a messiás tornádó erejét

csak eszem sugja halkan: nincs remény

mert van az a csók amit el nem csattan

ez a tiéd és az enyém míg éltünk meg nem csappan

mert nem vagy itt és nem is leszel

tekinteted szenvedélyét magamévá nem teszem

én egyetlen hurrikánom

itthagyom e bús világot

mélyrepülés lett az én kenyerem

mióta attól a bizonyos éccaka óta nem keresel

nem emelsz magasba

inkább döngölnél bele a talajba

minthogy ily semleges légy

s hozzám egy szót se intézz

majd ha egy napon végül elhervad lelkem

testem lelakatolt háza lesz élő tetemem

ne tégy mást, csak fújd meg e csonka képződményt

s elviszi poraim a Te istened által teremtett örvény