Ez a vers hogy tetszik nektek?

A nyelvezete kissé suta, néha kicsavartan használsz egy-egy kifejezést vagy szókapcsolatot. A vesszőid elmászkálnak, tessék összeszedni őket!

A ritmusra néhol elég jól ráéreztél, de az a pár kínos sor, ahol nem jön a ki szótagszám, na ezek nagyon kettétörik ám zeneiséget!

"Rajta csak egyetlen dalt játszom, de ebből már ki kellene másznom." Miből? Kimászni egy gödörből, szakadékból tudsz. Cseréld le a második versszak utolsó sorát, valami metaforát használj esetleg, ez így túl szleng-ízű.

"Ülök a nagy semmi közepén, csak a gitáromat látom szétnézvén." A mondat első fele elég pongyolán lett megfogalmazva, a második feléhez képest legalábbis biztosan. A "szétnézvén" szó szerintem csak azért került oda, hogy meglegyen a rím, alapból nem ilyen a szóhasználatod. Ez nem baj, de ha verset írsz, mindig figyelj a nyelvezetre! :)

"Csak egy dal szól rajta tökéletesen, leírni, azonban ,ezt soha sem lehet." Egy: kínrím. Kettő: mit nem lehet leírni? Hogy mindig csak egyetlen dallam szól rajta kifogástalanul, vagy ezt a bizonyos dallamot? Ha már itt tartunk, miért a "sohasem" szócskát használtad? Ez nem bántás vagy szőrszálhasogatás, csak nem értem. Így olyan, mintha valaki korlátozná, hogy leírd, mert figyel, nem hagy egyedül egy percre sem, soha sem kapsz szabadságot, nem írhatod le, amit szeretnél. Esetedben a dallam elvontsága, kifejezhetetlensége maga köt, nem? Azért nem lehet leírni, mert semmilyen szó, kifejezés nem tükrözné azt a bizonyos dalt teljes egészében?

Vagy valaki/valami valóban korlátozza, hogy írhass, beszélhess a dalról, szándékosan használtad a "sohasem" szót, és az ő lépteit halljuk, ő közeledik a harmadik, negyedik versszakban? Az utolsó versszakban tehát megszabadulsz, visszanyered a szabadságodat? Aha, így már értelmesebb (számomra).

Összegezve, kezdetnek abszolút jó ez a vers, de vannak benne hibák. Ez nem baj, még sokat fejlődhetsz! :)

"Olvastam költőtárs, olvastam művedet

s nagy az én szívemnek ő gyönyörűsége"