Mit gondoltok erről a versről? (Légyszíves legyetek kedvesek, mert ez csak az első versem)

Két lányról,egy testvérpárról szól.

Megríkattál, elbizonytalanítottál

Mégis biztattál.

Néha sírtál, néha nevettél,

S engem szerettél.

És mikor sírva hazajöttél,

Ölembe feküdtél:

Kisírtad magad a vállamon,

S könnyeiddel elaludtál az ágyamon.

Nem sejtettem, nem is kérdeztem,

De valahogy éreztem:

Baj van, hatalmas baj?

Szipogásod volt a csendben az egyetlen zaj.

Másnap eltűntél mellőlem,

Elfutottál előlem.

Én ártottam neked?

Soha semmi rosszat nem tennék veled.

Kishúgom, mondd hát:

Mi okozott ekkora galibát?

Szegény nővéred hibáztatja magát,

Párnájába fojtja sikolyát.

Végül megjelentél az ajtóban:

Koszos, véres ruhákban.

Ki tette ezt veled, hugicám?

Melyik volt az a huligán?

Újra keblemre feküdtél,

S csak meséltél, meséltél.

A végét már nem is hallottam:

Utolsó kívánságod végrehajtottam.

Azt kiabáltad, öljelek meg:

S bár nem tartottam bölcsnek,

Mégis, ha te kéred,

Bármit megteszek érted.

Ruháink vörösek,

Tekintetünk ködösek.

A túlvilágra jutottunk:

Végre örökké együtt vagyunk.

Most is itt ülsz mellettem:

A boldogságot megleltem.

A testvéri szeretet körbefog minket,

És örökké elüldözi bűneinket.