Írtam egy verset. Milyen lett?

A vakok országában

a félszemű a király,

egyet követ mindenki,

egy bolond százat csinál.

Nem követek másokat,

a saját utam járom,

csak sajnos az ösvényem

már megint nem találom.

Más útjára nem lépek,

a sajátom nem találom,

építek egy új utat,

mi átível a halálon.

Nem vagyok én se a Földön,

sem pedig a Pokolban,

arcába nevetek hát

a Halálnak boldogan.

Nem azt mondom jó dolog,

ha meghal az ember,

de egyszerre megszűnik

minden gond és teher.

Nem aggódsz már amiatt,

hogy túl kevés a pénzed,

vagy, hogy őrületbe kerget

legnagyobb ellenséged.

Legnagyobb ellenséged,

kit barátodnak hittél,

mert azt hitted, a barátság

fontosabb a hitnél.

Hatalmasat tévedtél,

Mert a hit mindig ott van,

ellentétben a baráttal,

ki elszalad, ha gond van.