Szerintetek milyen ez a blog? Van tehetségem az íráshoz?

Még kezdő vagyok, ráadásul fiatal is (tizennégy éves), de nem szeretném, ha ezt mentségként értelmeznétek. Ha rosszul írok, ne kíméljetek, írjátok le, emeljétek ki a hibáimat, hogy javíthassak rajtuk.

Amit tudni érdemes a blog keletkezéséről: nagyon szeretek írni, de ezt nem mindig van lehetőségem megmutatni. A suliban manapság már-már szégyennek számít az írás, a szüleimnek meg nem merem megmutatni a történeteimet, mert félek, hogy nem tartanak tehetségesnek és azt mondják, inkább a tanulásra összpontosítsak az efféle értelmetlenségek helyett.

Szóval a lényeg, hogy a blogban leírt történet a mindennapjaimról szól. A szereplőket (így magamat is) álnévvel ruháztam fel a lebukás veszélye miatt. Egy-egy hozzájuk testileg-lelkileg hasonlító híres emberről kapták a nevüket. Csupán az én nevem kitaláció, (azaz nem létező név) azért ilyen furcsa.

A helyszínek szintén szimbólumok, ezért jelenik meg a kulturálisan vonzó Velence az ideális iskolaként, az Ady Endre által pedig az elmaradottság fellegvárának titulált Debrecen az egyáltalán nem szeretett, közeli, elmaradott városként. (Egyébként erre az egész rejtélyes-szimbolikus írásmódra Ady verseiben bukkantam rá, ha valakit érdekelne, mi okból alkalmazom őket. Céljuk, mint említettem a lebukás veszélyének enyhítése.)

Post Scriptum: Kérlek ne nevessetek ki, amiért hülye tizennégy éves fiú létemre ilyen, számomra meglehet, hogy túl magas dolgokban gondolkodom, de az introvertáltságom hozta ki belőlem az írás (és a minél minőségibb írás) iránti kíváncsiságot végül pedig szeretet. Lehet, hogy nem éppen nekem való stílusokban keresem a helyemet, de mélységesen megvetem a továbbgondolkodást nem igénylő, Szent Johanna Gimi meg Twilight típusú regényeket. Ha egyszer író leszek, nem a minél nagyobb szenzációért szeretnék írni, hanem azért, hogy amit írok, az tényleg művészet legyen, amit csak bizonyos, arra alkalmas emberek érthessenek meg. Ahogy Stendhal is mondta vala minden művének kezdetén: "to the happy few" (A boldog keveseknek) szóljanak az írásaim.

Elismerésre vágyom, (mert soha, egy dicséretet sem kaptam. de nem könyörgök a dicséretért. Ha az írásom leszólást érdemel, akkor azt is elfogadom. Csak kapjak már végre visszajelzést.

azentortenetemm.blogspot.ro