Nagyon szomorú versek?

Ady Endre: Megunt élet

Nem rég üdén most fonnyadtan áll egy kis virág ott, ifju vagyok s már meguntam az életet és e világot...

Radnóti Miklós- 4. Razglednica

Mellézuhantam, átfordult a teste

s feszes volt már, mint húr, ha pattan.

Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -

súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.

Halált virágzik most a türelem. -

Der springt noch auf, - hangzott fölöttem.

Sárral kevert vér száradt fülemen.

Nem éri meg élni,

a boldogságért szenvedni.

Ha nem vagyok jó,

vár a koporsó.

De te észre sem vennéd,

ha már nem lennék.

Ott állnék a Menny kapujában,

egyedül teljesen pucéran,

Még csak ki sem nevetnél,

max levegőnek néznél.

Hiába is sírok,

mert egy senki vagyok,

de mit tegyek, ha nem vagyok fontos?

József Attila: Mama

[link]

William Blake 

Elveszett kisfiú 

"Senki mást nem becsül, szeret, 

Miként magát, olyan híven, 

S hogy önmagánál van nagyobb, 

Fel nem foghatja senki sem. 

Téged testvérem, jó Atyám, 

Jobban szeretni nem lehet, 

Szeretlek, mint a kismadár, 

Mely kenyérmorzsát csipeget." 

A pap hallja a kisfiút, 

És vakbuzgón hajába kap, 

Kabátjánál vonszolja el, 

S mind bámulják, mily bölcs a pap. 

Az oltárról így prédikál: 

"Az ördög ül e kisfiún, 

Eszével mér, holott hitünk 

A legszentebb misztérium." 

A gyermek sír, kérdést se hall, 

Szülői sírnak hasztalan, 

Testét csak ing takarja már, 

Keze meg lába vasba' van. 

S a szent helyen elégetik, 

Sokan égtek itt egykoron, 

Szülői sírnak, hasztalan, 

Hát tehetsz ilyet, Albion? 

Arany János: Kertben

Kertészkedem mélán, nyugodtan,

Gyümölcsfáim közt bíbelek;

Hozzám a tiszta kék magasból

Egyes daruszó tévelyeg;

Felém a kert gyepűin által

Egy gerlice búgása hat:

Magános gerle a szomszédban -

S ifjú nő, szemfödél alatt.

Kevés ember jő látogatni,

Az is csak elmegy hidegen:

Látszik, hogy a halott szegény volt,

Szegény s amellett idegen.

Rokonait, ha van rokonja,

Elnyelte széles e világ;

Nem nyit be hozzá enyhe részvét,

Legföljebb... a kiváncsiság.

Műhely körül a bánatos férj

Sohajtva jár, nyög nagyokat;

Ide fehérlenek deszkái,

Épen azok közt válogat.

Amaz talán bölcső leendett,

Menyegzős ágy eme darab:

Belőlük elhunyt hitvesének

Most, íme, koporsót farag.

Siránkozik a kisded árva,

Amott sir öntudatlanul;

Ha nő szegény, az életkönyvből

Nehéz első betűt tanul!

Ölében rázza egy cselédlyány,

Duzzogva fel s alá megyen:

„Sirj no, igazán sirj!” kiált rá,

S megveri, hogy oka legyen.

Kertészkedem mélán, nyugodtan,

A fák sebeit kötözöm;

Halotti ének csap fülembe...

Eh, nékem ahhoz mi közöm!

Nem volt rokon, jó ismerős sem;

Kit érdekel a más sebe?

Elég egy szívnek a magáé,

Elég, csak azt köthesse be.

Közönyös a világ... az élet

Egy összezsúfolt táncterem,

Sürög-forog, jő-megy a népség

Be és ki, szűnes-szüntelen.

És a jövőket, távozókat

Ki győzné mind köszönteni!

Nagy részvétel, ha némelyikünk

Az ismerőst... megismeri.

Közönyös a világ... az ember

Önző, falékony húsdarab,

Mikép a hernyó, telhetetlen,

Mindég előre mász s - harap.

S ha elsöpört egy ivadékot

Ama vén kertész, a halál,

Más kél megint, ha nem rosszabb, de

Nem is jobb a tavalyinál.

Vajda János: AZ üstökös

Az égen fényes üstökös; uszálya

Az ég felétől le a földre ér.

Mondják, ez ama "nagy", melynek pályája

Egyenes; vissza hát sohase tér.

Csillagvilágok fénylő táborán át

A végtelenséggel versenyt rohan.

Forogni körbe nem tud, nem akar, hát

Örökké társtalan, boldogtalan!

Imádja más a változékony holdat,

A kacéran keringő csillagot;

Fenséges Niobéja az égboltnak,

Lobogó gyász, én neked hódolok.

Szomoru csillag, életátkom képe,

Sugár ecset, mely festi végzetem,

Akárhová mégysz a mérhetlen égbe,

Te mindenütt egyetlen, idegen!...

Szabó Lőrinc

Semmiért egészen

Kosztolányi Dezső: Csendes, tiszta vers

Nincs semmim... Így megyek magamban -

tip-top - szelíden, csendesen

s ha éjjel bántanak a rablók,

kitárom két üres kezem.

A rablók sirnak velem együtt.

Olyan-olyan szegény vagyok,

mint kisded első fűrdetőjén

és mint a teknőn a halott.

De tart a föld s ez az enyém még

s feszül az ég fejem felett

s kitárom az örök egeknek

örök-mezítelen testemet.