Írnátok szomorú verseket?

Tóth Árpád: Lélektől lélekig

[link]

[link]

Úgy, hogy a szomorúság több oldalról megközelíthető.

Van aki attól lesz szomorú, ha a főnöke leszólja. Gondolom nem ilyen verset szeretnél olvasni.

Ezt találtam:

Álmodsz-e...

Álmodsz-e a koporsódban

Márványarcú kedvesem,

Míg a kopott sírkereszten

Eső pereg csendesen.

Láttad-e a földet, melyet

A sírásó rád dobott,

Vagy a megszűnt szívdobogás

Visszhangjait számolod.

Álmodsz-e még mennyországot

Új tavasznak hajnalán,

Boldog gyermek mosolygását,

Vadrózsát a ház falán?

Egy világot, ahol tudnak

Szeretni még emberek,

S ablakokból halk imák

És vidám dalok zengenek…

Szeretnék már megpihenni,

Megölni az álmokat,

Összetenni utoljára

E megtépett szárnyakat.

Soha többé nem hallani

Halk, távozó lépteket,

Megtöltöttek visszhangjai

Már egy egész életet…

Álmodsz-e a koporsódban,

Szelídlelkű kedvesem,

Míg kopottas keresztedről

A hollókat kergetem.

Láttad-e földet, melyet

A sírásó rád dobott,

Vagy e pokol összes kínját

S végóráját álmodod…

Álmodsz-e a koporsódban,

Márványarcú kedvesem,

Amíg kopott keresztfádhoz

Letérdelek, könnyesen…