Mi a posztmodern?
El tudja valaki magyarázni, hogy érthető legyen? Mert sok embertől hallottam ezt a fogalmat, de még soha senki nem tudta igazán elmagyarázni. Sokszor úgy tűnik, mintha nem is értené senki a fogalmat.
Eleve az sem világos, mért kell ilyen fogalmakat kitalálni, hiszen egy művész (jó esetben) nem úgy alkot meg egy művet, hogy leül és kitalálja, hogy "na most írok egy jó kis posztmodern regényt". Nekem úgy tűnik, hogy ezeket a fogalmakat a művészettörténészek találják ki, és erőltetik rá az emberekre, pedig a művek tényleges megértéséhez egy centivel sem visznek közelebb. Nem beszélve arról, hogy sokszor teljesen tévesen sorolnak be alkotókat egy-egy ilyen fogalomhoz, és nem egyszer maga az alkotó kéri ki magának ezt.
Másrészt, nekem úgy tűnik, hogy az ún. posztmodern valójában egy nagy lufi. Lehet, hogy tévedek, de én úgy látom, mintha olyan alkotókat neveznének annak, akiknek nincs igazán mondanivalójuk, ezért csak játszadoznak. Ráadásul alig lehet érteni őket, tehát eleve nem is az a fontos, hogy valamit mondjanak a valóságról, hanem, hogy pár túl művelt embert szórakoztassanak.
Lehet, hogy tévedek, de van, aki úgy gondolja, hogy például Esterházy Péter írásos bohóckodásai egyenrangúak mondjuk Sánta Ferenc műveivel? Hogy egyformán fontos a kettő? Csak mert Sánta Ferenc elég komoly dolgokról írt Az ötödik pecsétben, Az árulóban vagy a Húsz órában. Esterházy meg, nekem olyannak tűnik, akinek az irodalom csak játszadozás.
De javítsatok ki, ha tévedek!
válasza:Bocsi, hogy csak idézek. :)
"A modern kor a reneszánsszal vette kezdetét"
"A posztmodern a modernizmus utáni korszak megnevezése, nagyjából az 1960-as évek végétől"
"A modern művészet utáni művészet, azaz napjaink művészeti megnyilvánulásai számos izmusba tömörülnek. Ezek még annyira sem értelmezhetők stiláris szempontból nézve, mint a modern művészet alkotásai."
válasza: válasza: válasza:Ja, és remélem így már érthető!
Ja, és jegyezd meg jól, mert rövidesen törli, akinek törölni kő! :-DDD
Kedves második válaszoló!
Írtam egy kérdést, amire rendes választ még mindig nem kaptam. Valamint írtam egy véleményt is. Erre mért kell úgy reagálni, mintha a szólásszabadság ellen vagy cenzúra mellett kardoskodtam volna? Ironikus, hogy te gondolod ezt rólam, miközben pont te vagy az, aki nem bírsz egy véleményt - ami láthatólag a tiédtől eltérő - elfogadni.
Kötelező mindenkinek ugyanazt gondolni, vagy mi van? Ha én baromságnak tartom a dadaizmust, ezt nem mondhatom ki anélkül, hogy ostobának, maradinak vagy szűklátókörűnek nevezzenek? Minden, amit a hivatalos ítészek jónak tartanak, arról kötelező minden egyes embernek is ugyanezt gondolni?
válasza:Te rontottál nekem, szóval neked kell tudni.
Remélem, nem vagy te is olyan álliberális, aki csak addig toleráns mások véleményével, amíg az a sajátjával megegyezik.
válasza:Az a helyzet, hogy a korai stílusok dekonstruálták a valóságot jelzésértékű képekbe (egyiptomi hieroglifek, őskori barlangrajzok).
A pre-modern korszakok már konstruáltak. Szimbólum és látványtechnikai építkezésekbe kezdtek. (Érett Görög, római művészet, Realizmus, Barokk, Klasszicizmus, Szimbolizmus, Impresszionizmus)
Amikor a konstruálás ókeresztény szabályok szerinti módja elavult, akkor nem találtak új perspektívát. Nem tudták a művészetet hitelesen folytatni. Ha dekonstruálnak, vagy a valóságos ábrázolással szembefordulnak, akkor eretneknek és kontárnak tartják a művészeket, ezért a konstruáló véglet felé terelték művészetüket. Mivel közelmúltbeli példát nem tudtak alapul venni, ezért extrémen régi gyökerekhez nyúltak vissza. Stílusuk lassacskán azonossá vált az ókori mediterrán országokéval. Nem hoztak semmi újat, de adott korszakban ez a puszta ideál és szemléletbeli változás is hatalmas felfrissülés volt.
Malevics Fehér négyzet fehér alapon c. 1919-es képe kimerítette a dekonstrukciót. A modern, mint eszmei felforgatás, újraértelmezés új perspektívákat mutatott fel a már begyepesedő klasszikus művészek számára. A helyzet az, hogy a modern, mint eszmei forradalom szinte minden készletét kimerítette az alkotásnak. A valóság ábrázolása kiapad a hiperrealizmusban, az absztrakt a szuprematisták képeiben, a szürrealizmus Miróban, Daliban, Apolinareben, Bunuelben stb... stb... a modern az egyéniség forradalma is volt, de a modern után annyi meg annyi egyéniség művészi kivetülései után már nem igazán van ember, aki ne találna magára egy-egy modern/klasszikus alkotó kifejezésmódjában. A művészet a 70-es évektől kezdve csak másolja, vagy felrúgja a már lefektetett eszmei alapokat. Tényleges új kor nem jöhet a művészetbe, mert az már valamilyen neo-modern lenne. A posztmodern ötvözi az eddigi művészettörténeti ismereket, próbál kitörni a már százszor felhasznált sémák békiói alól, de minden ilyen kitörés is csak a modern utáni újítás (tehát posztmodern) keretjébe fog kerülni. Vannak, akik CSAK másolják a már kész koncepciókat: Ők Neo-Barokk, Neo-Folk, Neo-Avantgárd, Neo-stb... stílúak. Aki valami teljesen új perspektívát akar felvetni az "modern" alkotó (hiszen újítani akar=modernizálni), de mivel a modernség forradalma már kiteljesedett és befejeződött, ezért ő róluk csak posztmodernként beszélhetünk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!