Gondolnád, hogy ezt a verset egy mentálisan súlyosan sérült személy írta?

Amikor úgy érzem,

hogy már nem

bírom tovább,

mert már túl sok csalódás ért,

akkor a csapatból valaki átkarol,

és azt mondja,

ne adjam föl,

minden rendbe jön.

Időnként nagy dolgokat vittem véghez,

és már a csúcson is elidőztem,

de már a romjaimban is hevertem,

letaszítva és összetörve.

Hát ilyen az élet,

többet nem remélhetsz,

egyszer a győzelem repít magasba,

máskor meg földhöz vág a kudarca.

Ez nem csak egy szépséggel teli világ,

hanem gyűlölettől is terhes,

hát így megy ez,

vannak dolgok,amik ellen

semmit sem tehetsz.

Keresd a jót és használd a fejed,

soha ne add fel és akkor minden

rendben lesz.

Van aki küzdeni szeret,

másokat meg megőrjítenek a szerek.

Minden éjszakámon

negatív hullámok sodrtak el,

gyengeségemet soha nem

titkoltam el.

A tudás útján nincs megállás,

az idők végezetéig haladj tovább.

Sokak szíve gyűlölettel teli,

és ebbe szinte belezavarodnak,

Az mindenkinek időbe telik,

amíg a felkavart vizek

letisztulnak.

Bizonyított téní az,

hogy annyit kapsz,

amennyit adsz.

Aszerint ítélnek meg,

ahogyan éltél,

és magad után is olyan nyomot

hagysz.