Szerintetek milyen ez a vers?
Az egyik első saját költeményem. Hangsúlyozom, hogy kezdő vagyok, bár tudom, ha nagyon rossz lett, ez nem mentség.
Amit még fontos megjegyeznem: a versben érződhet némi "nagymagyarkodás", de én egyáltalán nem annak szántam. Csupán leírtam, hogy mire vagyok büszke azzal kapcsolatban, hogy székely vagyok. Ennyi. Ha nem túl nagy kérés bőven kifejtett válaszokat kérnék, hiszen a kritikákból tanulok igazán.
Székely sanzon
Attila ivadéka vagyok, vad, harcias hun.
Szike-szablyám szélvész gyors, karom izmos.
Dózsa György tüzes trónja előtt megoldom sarum,
Arcom kíntól torz, lendületem gyilkos.
Arany búzakalász súgja fülembe: fel ne add!
Fel ne add, székely, légy talpas, vagy primor!
S én nem adom fel. S bár koponyám rég kettéhasadt,
Népemért harcba indulok bármikor.
Rovásírás dal énekel nekem ősz estéken:
Gábor Áronról dúdol-dalol nekem...
A Rézágyúról, mely harangból lett siettében:
Úgy kívánta a Haza, hogy az legyen.
Azok az idők elmúltak. Most bús az én lelkem.
Nincs nekem sem a hű Mikes Kelemen,
Sem Csaba királyfi, ki megóvja vérző testem.
Már nincsenek: fekszik, döglik tetemem.
De én ennek is örülök. Könnyemet mossa Olt,
Szívemet Maros tisztítja a bútól.
S bár szűk székely ingemen vöröslik a vad vérfolt,
Kedvéért le nem térek a magyar útról.
Szerintem nagyon jó a vers. Épp most írtam a neten egy román hapinak, hogy mi nem vagyunk a hunok leszármazottai. :)
Mi az a primor meg az a talpas?
A régi székelyeknél a középkorban a talpas számított közembernek, a primor pedig előkelőnek.
Amúgy meg köszönöm mindenkinek, mentek a zöldek :)
Valóban giccses, közhelyes, és eröltetetten hivatkozik mindenféle hazafiakra, helyszínekre. Szép dolog, ha valaki vállán hordja népének sorsát, és nem feledhezik el a történelmi multról, de legyen bármilyen menthetetlennek tűnő a helyzet a történet fejezeteit a jelenben írják, így az "elbukásod" nem szükségszerű. Te is lehetsz Csaba királyfi, Gábor Áron, Dózsa György, vagy ha nem is egészen "Nagy személy", de képezheted részüket, hiszen Bem apó se úgy űzte ki a törököt, hogy egymaga eléjük ment, s szétcsapott köztük, hanem a sereg szülte meg neki az ismertséget. Nem az harcol a frontvonalban, aki learatja a babért, hanem akik alatta szolgálnak, és a szolgálat a legnemesebb tett, ami semmiképp nem egyezik a szolgasággal. Jelen pillanatban is töretlen szolgálatot vár el a haza, és az emberiség, akármennyire is mocsok emberek alatt szolgálunk (hiszen a nagyvilág a nagy politikusokat ismeri meg, nem a szavazópolgárt, aki dolgozott, hogy a politika terve sikert érjen el.)
Fejlődni sose árt, bár nem értek túlságosan a verselmélethez, de próbálj meg kevésbé eröltetetten, egy témára fókuszálni. Olvass sok más verset, és értelmezd is őket, az segíthet elkerülni a befásultságot, és szűklátókörűséget.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!