Ti visszamennétek egy rajztanárhoz akinél egyszer már kudarcot vallottatok?

A kudarc alatt azt értem, hogy nem rajzoltam nála. Nem vele vagy a témákkal volt a baj, hanem velem. Zavart, hogy van ott rajtam kívül más is. Beleértve a tanárt. Nem mertem elmondani, nem csak ezt semmit sem. Távolságtartó, hideg voltam vele miközben ő próbált megismerni, "barátságot" kialakítani. Szeretett volna segíteni, de mivel én tartottam a számat, nem tudott. Akkor nem is fogtam fel igazán a helyzetet. A szüleim fizették mikor tudták, hogy nem rajzolok, szinte feleslegesen. Ez általános iskolában volt, véget ért az iskola így a szakkör is. Én elballagtam. Pár szakkört ki is hagytam, az utolsót is, így nem lett megbeszélve hogyan tovább. A gimnáziumban, ahova megyek van fakultáció rajzból. Oda is járhatnék. Még nem ismerem a tanárt majd az órái alapján eldöntöm, hogy szeretnék-e tőle tanulni. Jó lenne mert helyben lenne órák után. Viszont én szerettem azt, akihez jártam és érdekes volt, tetszettek a foglalkozások csak hülye voltam. Gondoltam rá, hogy írok neki és eljárok hozzá újból, de félek. Nem voltam vele nyitott és nem úgy viselkedtem vele ahogy kellett volna. Valamint nem tudtam bebizonyítani, hogy tényleg tudok és nem csak a tanár kiskedvence vagyok, aki engem ajnároz. Félek, hogy esetleg valóban nem lennék elég jó. Ráadásul, ha megint nem rajzolnék...

Szerintetek adjak egy esélyt a gimis tanárnak vagy térjek vissza a régebbihez?