Mit szóltok Alföldi István a királyához?

Nekem alapvetően tetszett, mert volt mondanivalója, ami örökérvényű, és ami ma is megállja a helyét, sőt. Tetszett, hogy nem a régit ismételte meg (annak amúgy mi értelme lett volna? a die hard fanok úgyis fikázták volna csak azért, amiért nem az eredeti szereplők vannak benne, pedig az kb. kivitelezhetetlen, nyilván hiteles lenne Feró 60x évesként mint lázadó, és azért Varga Miklós hangja sem ugyanolyan fényű, mint akkor, hallhattuk) - sztem az István-Gizella-Vecellin-szál és az Elkésett a békevágy újraértelmezése fantasztikus volt. A pap ábrázolásával sem volt semmi bajom, aki tanult valaha történelmet, az tudja, hogy a papok, főleg abban a korban nem bűntelen ájtatosmanók voltak.

Viszont nekem néha túl sok volt a polgárpukkasztó elem, és azért arra is odafigyelhettek volna, hogy milyen hangi adottságokkal rendelkezik az illető, akit a szerepre választanak. Vagy több énekórára járatni a színészeket.

Egy érték- és identitásválságos, a "náci" magyaroktól vérig sértett, pocsék rendező bosszúja. Bizony, az ellene tüntető jobbikosok, és valószínűleg az őt a Nemzeti Színház éléről lemondató fideszesek számára is kulcsfontosságú az eredeti "István a király" (de nem számomra!). Ez a rendezés egy üzenet nekik.

Én nem bánom. Az eredeti rockoperát is csak zeneileg tudtam értékelni, és nem volt a magyar történelemszemléletem alfája és omegája, mint oly sokaknak.

A hazugság mag, ami Istvánt illeti, benne volt az eredetiben is, csak ott még úgy, hogy több generációnyi "koppányos" büszke is volt rá, és mozgalmakat, egyházakat, szektákat alapítottak, hogy győzelemre vigyék a koppányi eszmét.

Az Alföldi-féle feldolgozás ezt bontotta le róla. A régi és az új darab között az a különbség, mint a trójai faló és a nyílt támadás között. Szörényi betolta a trójai falovat a városfalon belülre, Alföldi pedig felnyitotta, hogy kijöhessen az ellenséges had, és kardélre hányhassa az átvert népességet.