Művész lélek vagyok (lent)?

7-es vagyok:

Ömm, én egyáltalán nem a kérdező művét kritizáltam, hanem úgy általánosságban a mai fiatalok azon részét, akik mind írni akarnak, mert azt hiszik, olyan könnyű ez a műfaj, megírnak egy totál átlagos, unalmas sztorit, és várják, hogy egy kiadó felfigyeljen rájuk. Ugyanez történik a fotózással is. Egy 16 éves gépet kap a kezébe, elkezd fotózgatni, semmi különleges nincs a képben, de máris létrehozza Facebookon az xy photography oldalt, az összes ismerősével belájkoltatja, aztán fél év múlva már el is van felejtve a dolog, csak egy múló szeszély volt...

Nem azt mondom, hogy akinek van tehetsége ezekhez, azok ne csinálják! De akik nem igazán profik, született tehetségek, azok inkább önszórakoztatásra írjanak, maguknak. És most megint nem a kérdezőre gondolok, de már annyira idegesített ez a dolog.

nos.

Kellemes csalódás abból a szempontból, hogy van ritmusa. Jambikus, de nagyon sok a semleges spondeus, ami sokat csökkent az élvezeti értékéből, néhol trocheusok is beszaladnak.

nos.. most jönnek a negatívumok. A rímek nagyrészt bénák, nem tudok rá jobb szót, mert nagyon asszonáncosak.

Emellett pedig csak egy saját, személyes, tudmányosan alá nem támasztott tanács: ha a rímek szófaja mindig megegyezik, erőltetetté, modorossá teszi a szöveget, és ez itt nagyon jellemző.

Még egy dolog: a téma, a mondanivaló..

Ha szerelmes verset írsz, akkor szerintem nagyon nehéz dolgod van.

Csak két esélyed van arra, hogy az egészet komolyan lehessen venni: válassz egy egyáltalán nem sablonos, konkrét dolgot a szerelemben(de ne legyen közhelyes, pl. szakítás az szar). A másik út, hogy egyedi legyen az, hogy egyedi metafórák, gondolatok vannak benne.

Ez az 1)úgy hiányzol 2)eltörött szív stb. toposz-szagot árasztanak, lerágott csontok.

Ha komolyan veszed az egészet, akkor egyedibb gondolatokat öntesz egy egyébként egész jó formába.

Mindenképpen pozitívum a verseddel kapcsolatban, hogy VERS.

Ilyet eddig itt nem nagyon láttam, hogy verset neveztek versnek.