Művész lélek vagyok (lent)?

4-es vagyok, itt egy versem:

Először

Először féltettelek Téged,

Először öleltelek gyengéden, Édes.

Először volt, hogy nem számított más,

Szívünk összefonódott játéka,

Isteni ragyogás.

Mi bennünket boldoggá varázsolt,

Szívünk szüntelen útja,

Mely e pillanatban erősebben dobbant,

Újra és újra.

Először jöttünk egymástól zavarba,

Először hajoltam lágy s finom ajkadra.

Először éreztem csókod csodás ízét,

Először vitte szájról-szájra szerelmünk hírét.

Először botlott meg szavunk a csodálattól,

Egymás iránti vágyunk végtelen játékától.

Egyre gondoltunk.

A zenében egyet láttunk.

Csókunkban, szívünkben egy ütemre jártunk.

S mindez oly hihetetlennek tűnt,

De igaz…

Nekem Te voltál a megfelelő gyógyír,

A vigasz.

Ahogy Te is vélted:

Szavak helyett beszéltek a tettek,

A jók megmaradtak, a gondok elfeledtek.

Gyermeki érzéseimet felszínre hoztad,

Szívembe Magad akaratlanul beloptad.

Gyermeki, mert a gyermek őszintén tud szeretni,

Ami számára fontos,

Igazán sosem tudja feledni.

Megtanítottad nekem, hogy volt csoda a világon,

Volt még olyan nagy, hogy azt mondhattam:

„Ez az én világom.”