Szerintetek hogy lehetne lefesteni a "zenét"?

Egyszer régen még a vízözön előtt, amikor még ment a Friderikusz show akkor abban volt valaki, aki lefestette a hangokat.

Minden hangnak volt egy színtónusa. Ebből festett képeket és hívtak egy fazont, akinek röviden elmagyarázták a dolog lényegét és ő elhegedülte, amit a képeken látott.

Eszméletlen jó volt és azóta sem találom azt a felvételt vagy a festőt a neten sincs semmi róla.

Esetleg emlékszik rá valaki?

[link]

Nézd meg ezt a videót. Ez is egy ötlet. :)

Aztán utánanézhetsz, kezdetben a Wikipédián, ki is az a Neil Harbisson. Érdemes. :)

Ő kifejezetten a zeneiséget akarta megragadni a képeinek szín és formavilágával. Esetleg, ha egy G-kulcs alakba formálnád a zenei színeket :D ezt tudom ajánlani.

[link]

Jackson Pollock is jó példa a zeneiségre, de ő inkább funky rock, dubstep alá tudnám elképzelni a sok pontszerű paca és szaggatott szinte guszta fröcskölt színek miatt.

[link]

És még valami, ha kifejezetten ábrázolni akarsz, akkor ezt a megoldást nagyon ajánlom csak kicsit másabb színvilággal (mert ugye a jazz egy kicsit szomorkás lassú élénk zene, ezért ezeken a piros, kék, barna (néger zenészek) színek dominálnak)

[link]

- mondjuk egy musicalénekesnek inkább élénk, esetleg vidám és vibráló színei legyenek.

Én hullámzó nyalábokat képzelek el, amelyek a tónusnak és intenzitásnak köszönhetően folyamatosan mozgásban vannak, ugyanakkor a szivárvány összes színárnyalata felvillan bennük, folyamatosan illeszkedve a zenéhez.

Kicsit hasonlóan a számítógépes animációkhoz, de annál sokkal nyugodtabb, ugyanakkor harmonikusabb jelleggel.

Nézz utána, mi a szinesztézia.- ;) Különösen XX sz. eleji költők (szimbolisták, expresszionisták stb) alkalmazták, pl.:

Arthur Rimbaud: A magánhangzók szonettje (1871)

Voyelles (1871)

Szurok Á! hó É! rőt I! zöld Ü! kék O! - csak egyszer

lehessek titkotok mind elbeszélni bátor!

Á!: - bolyhos öv, mely a setét legyek faráról

csillog, ha szörnyü bűzt belepnek lomha testtel!

Á! árnyak öble! É! hűs párák, tiszta sátor,

halk hóvirág, királyi hermelin, jégtűs gleccser!

I! bíborok, kihányt vér, kacagógörcs a keccsel

vonagló női ajkon, ha düh rándítja s mámor!

Ü!: - az isteni tenger nyugodt, gyürűző tánca,

nyájjal hintett fenyér csöndje, tudósok ránca

a békés homlokon, mit alkimia tép föl. -

Ó!: - szörnyü harsonák, mik ítéletre zengnek,

és Csönd, melyben világok és angyalok kerengnek,

Oméga! - viola sugár az Ő szeméből.

(Ford.: Tóth Árpád)

_A szinesztéziáról:

[link]