Hogy tetszik a vers?
Gondolat
Mint őrjöngő napsugarak verejtékes délutánon,
úgy tolongnak bennem őrjítő fellángolások.
Gondolatok kusza áradata, szétveti emberségem.
Hogy lehetne ez emberi mivoltom ékes jelképe?
Mégis ő vezetett háborúkhoz és hozott békét,
vezetett fejlődéshez és hozott hanyatlást.
Nyugtot nem hoz, de nélküle semmik vagyunk,
Ő tesz minket emberré és mikor megszűnik,
mi is megszűnünk embernek lenni.
nem minden sor rímel így ez már nem tartozik a vers kategóriába.
és a versnek fontos hogy legyen egy "ritmusa".
mert amikor olvassa az ember az is agyon sokat számít hogy élvezhető legyen.
nézdme a youtube-on a childer of distance emlékezz rám lyrics videóját vagy csak olvass el egy verset.
Sajnos nincsenek költői értékei. :) Nincsenek rímek, nincs ritmika, nincsenek költői képek és azoknak összefüggő rendszere.
Ha jó verseket akarsz írni, javaslom olvass jó verseket, akkor a jobb agyféltekéd ráhangolódik, ez segíthet. :)
Egyetértek az előttem szólókkal. Bár annyit megjegyeznék, hogy akadnak szabad versek, amiknél másodlagos a rím vagy a ritmus, de azokat a tartalmuk, vagy a stílusuk emeli egyértelműen versekké - ennek sajnos sem a tartalma, sem a stílusa nem lírai.
Sok-sok vers olvasása valóban segíthet, hogy elkapd a dolog lényegét.
Ilyen rímtelen, mégis gyönyörű versre a legjobb példa Juhász Gyula "Anna örök" című verse.
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen.
A szépen rímelő, ritmikusan felépülő versre mondjuk Wass Albert Rád gondoltam című versét hoznám fel:
Rád gondoltam itt az esti csendben
fehérbeomló almafák alatt.
Valahol messze égszínkék szemedben,
pajkos sugárban ég az alkonyat.
Gyémántporát rejtett mélybe szórja
a dombok alján csendülő patak,
neked adnám mosolyomat, ha volna,
mert fáj nagyon, hogy árván hagytalak.
De ritmusod bár messziről is érzem,
s a gondolat míg messze száll veled,
ritmusod bennem versvirággá serken,
hogy megtalálja tiszta lelkedet.
(Jó, egy-két helyen picit javítottam rajta, mert a költő egy árnyalatnyit, de nem túlságosan, verstanilag elrontotta.)
Remélem sikerül így belőnöd a jó irányt. :)
Első válaszolónak:
1. Egy versnek nem feltétlenül kell rímelnie.
2. Egy versnek nem feltétlenül kell szabályos ritmus.
3. Mi az, hogy élvezhető? Kinek Petőfi, kinek Kassák, kinek pedig mindkettő.
Kérdező:
Ezzel a verssel egy baj van. Túl nagy szavakat használsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!