Hogy tetszik, mit gondoltok róluk? (saját verseim)

Kis álommanó

Vidám kormos képű manó jött hozzám,

Nálatok őt álomnak hívják tán.

A nyitott ablakon sietve beszökkent,

De az ugrást elvétette,ígyhát nagyot zökkent.

Suttogva mesélte, hogy miért is késett:

Egy kislánynak mutatott valami meséset.

Vigyorogva kérdezte: Mit szeretnék?

,,Abból a mese-tortából én is egy szeletkét!”

Mosolyogva bólint, és betakargat,

Álmosan pislog már a szomszéd ablak.

Szemem lecsukódik, az álom táncot jár köröttem,

Mostmár elaludtam s én is mese-ruhát öltöttem.

A Te hangodat hallom

A plafont bámulva fekszem az ágyba’

Messzi idegenbe, más helyekre vágyva.

Jó lenne elmenni. Oda nagyon messze:

Hova nem ér el senkinek a tette.

Magas a tető, tátong a mélység,

Szólít, hív engem, mint soha még.

Nem merek ugrani,

Még visszatart valami.

A Te hangod szól messziről, de tisztán:

Ne tedd! Kérlek, gondolj énrám!

Elveszett álomhajó

Valami hív, valami lázong.

Ha mondanod kell, hát mondd.

Vége lett, de tán nem is volt igazán.

Mind többet mondod, úgy fehérül a szám.

Tudom, neked is fáj, de te jól leplezed,

De előttem semmi ügyes kis jelmezed.

Tudom, hát hogyne tudnám,

Hisz’ annyi percedet pazaroltad énrám.

Azt hittem én is: ismertelek,

De elúsztak már a rózsaszín fellegek.

Mostmár tudom ki vagy valójában,

Mi nem evezünk már az álmok hajójában.

Egyedül

Miért hagytál egyedül? Nélküled félek.

Nem jár erre senki. Ni, egy kóbor lélek!

De ez is ijesztő.

Vigyora dermesztő.

Egyre jön felém s én kiabálom neved.

Segíts, kérlek segíts! Egyedül elveszek!

Hit

Ijeszt a mélység, ijeszt az élet,

Borzongok, de egy kicsit még remélek.

Talán jó lehet még minden,

Most kell még hinnem:

Barátságban, szerelemben,

A gonosz szörnyek ellen.

Csillagok

Elnyel a sötétség, de még pislánkol a gyertya,

Kis lángja táncol, agyam a képeket gyártja,

S ellobban a kis láng, utolsó reményem,

De ki kell tartanom harcosan, keményen!

A bársonyos égen csillagokat látok,

S bennük csak most ismerek Rátok.

Ti mondtátok mindig, hogy soha ne féljek,

Félelmek hadával háborúra kéljek.

Tudom, gyönge voltam

Ott fekve a porban.

De titeket még időben megláttalak,

Eltűnt a semmibe a sok árnyalak.