Ti éltetek már át ilyet? Mit gondoltok a tartalmi részéről?

Reménytelen élet volt,amiben senkinek nem volt hely,

Reménytelen éveket élt át, várva,hogy boldogságra lelj,

Elérkezett íme,élete tizenhetedik évéhez,s majdnem,a végéhez,

Ám ekkor jött egy lány,ki istennőként,reményt képez.

Ez a lány,maga volt a gyönyör,maga volt Aphrodité,

S az a láng,leírhatatlan, az a vörös,mi szemeié.

Mit a fiú akkor érzett, szinte leírhatatlan érzés,

Számára megszületett egy isteni,felsőbbrendű végzés.

Életét ennek a lánynak szentelje,adja neki mije van,

S a lány biztosítani fogja számára,nem lesz boldogtalan.

Természetesen belement,hisz a lányt egy ideje ismerte,

S a baráti szerepet,kisebb megszakításokkal,4 évig viselte.

A fiú már rögtön mikor megismerte,őrülten belészeretett,

De a lány,sosem volt vele,csak játszott vele a képzelet.

Álma valóra vált,s a lány végre elkérte szíve másik felét,

A fiú pedig, átadta benne rejlő, összes szeretetét.

Nem is várt sokáig,életét rögtön nekiadta,bánjon vele,

Csak a szívét,nehogy erősen szorítsa,drága,törékeny keze.

Túlélni nem tudná,hogy szerelmét elutasítsák,végleg,

Mikor a lány megpróbálta, ezt mondta: ne tedd,kérlek!

A fiú hiába bizonygatta innentől,mennyire szereti,

S ha kéri a lány,ő később feleségül is veheti.

Nem használt se szó,se érzelmes tett,

A kapcsolatnak a lány,véget vetett.

A fiú próbálta megmérgezni magát,felvágni az ereit,

De még akkor sem tudta megtenni,mikor kihányta a beleit.

Valaki marasztalni akarja,valaki nem engedi el,

S a fiú,hogy ez a lány lenne,felejtheti el.

A lánynak már nem kell,a lány már mást akar,

S ez a fiúnak,csak egyetlen egy dolgot takar,

Bármi áron,de visszaszerezni szerelmét,

Vagy véglegesen,felemészti az öröklét.