Kérhetnék kritikát a versemhez?
Háború van, látok egy s mást.
Fegyverben a parasztság.
Szemem előtt emberek,
sorsuk már a fellegek.
Újamat sebzi a ravasz,
nincs rád idő szép Tavasz.
Látom tanár, orvos gyermek,
itt nem válogatnak a fegyverek.
Pap is nézi végiga teret,
de már nem lelé az isteneket.
Sminkes alkot, rúzsa vörös,
munkájából vér hörög.
Hörög a szakács is, pirosló lakoma,
Már nem vagy több: Egyszerű katona!
Csak egy ül otthon, meleg székben,
elbujdosva a harc hevében.
A gyáva nem harcol!
A gyáva csak parancsol!
Csak mondja: Tűz! S vadat űz,
de már nem tudja miért küzd.
De feltárul a józan ész:
Ember! Hová mész?
Egy halott, s legyen vége,
nem ér ennyit egy ember léte!
Egyrészt tele van közhelyekkel és egyáltalán oda nem illő szókapcsolatokkal ("látok egy s mást", "feltárul a józan ész"), össze nem illő szókapcsolatokkal ("munkájából vér hörög" mi az, hogy hörög a vér??), a rímek erőltetettek, de ami a legrosszabb: a helyesírás.
Ezek utána mondanivalója a versnek már az utolsó helyre csúszott nálam.
Mélyről jöttem, nagyon mélyről.
Mondhatnám a süllyesztőből.
Álmodni mertem, nagyot,
Sokan nem hittek, s ez nyomott hagyott.
Mint törtető, én törve törtem,
elkezdtek rettegni, s félni tőlem.
Kik régen gúnyt űzve mondtak,
Most úgy akartak
tőlem, hogy vezessem őket,
de szolgáimat belül önzés ölte.
Irigy szívek, akaró közeg,
Emberek, hát nem én vagyok az öreg?
Az öreg, ki nektek példakép,
S, ha nem lesz, a legszebb emlékkép.
Vér a kezeiteken, én értem szárad
Én értem öltek, nem tudom hányat.
Az emberélet ennyit ér?
Sok száz, több ezer, egyért?
Vagy nektek pénzér? Hatalomért?
Vagy a semmit sem érő becsületért?
Romlott létet hoztam nektek,
de senki sem meri mocskolni e nevet.
"Porból lettünk, porrá leszünk”,
A föld alatt egy lesz a helyünk.
De porból formáltátok meg a helyem,
S éltetitek örökké nevem.
Nekem ez a versed sokkal jobban tetszik. Jobbak a rímek, a ritmus, de még mindig sok sablont használsz. "Mélyről jöttem, nagyon mélyről. Mondhatnám a süllyesztőből." ez nekem olyan irodalmiatlan. Ezzel nem is lenne baj, ha a vers stílusa ilyen lenne, de egyik mondatodban hétköznapi sablonokat használsz, a másikban pedig megpróbálsz "fennkölt" lenni. Erre szerintem figyelj oda a későbbiekben. Illetve a vers logikája is úgy ugrál, ahogyan az irodalmi és az átlag mondataid. Lehet, hogy szándékos, és te magad is úgy akartad, hogy a versben keveredjen az, hogy most ez az "uralkodó" törtető zsarnok vagy szeretett király legyen, de így elég skizofrén. Túl éles a váltás a "szeretett emlékkép" és a törtető zsarnok közt, aki háborúba küldte a népet. Kicsit úgy érzem, fiatalabb vagy annál, mint ami kellene ahhoz, hogy legyen a vers mögött "szellem" és "lélek":)
A legnagyobb baj, hogy nem olvastál még eleget ahhoz, hogy legyen akkora szókincsed, amekkora kell ahhoz, hogy el tudj mindent mondani vele.
Nem tudom, hány éves vagy, de, ha 14 éves kor alatt, akkor én véleményem szerint csak így tovább, de olvass, amennyit csak bírsz, és jó lesz ez.
Ha felette, akkor szekrényfiók.
Nekem az első jobban tetszik.
Amúgy 18 évesen azért komolyabbakat kéne írnod.
Nem bántásból írom!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!