Miért mondja mindenki, hogy a költők drogosok voltak? Szerintem azért elég kis arányban jellemző ez.

Ha nem is drogosak (bár mai értelemben drogosnak nézed azt is, aki az a saját korában természetes körülmények között használt bizonyos szereket), nyilván nem a kokainra, heroinra, vagy más szintetikus drogra értik, akik mondják.

Viszont sok volt közöttük az, akinek mentális problémái voltak (depresszió, személyiségzavar).

[link]

Itt a cikk is kifejti, hogy 21 vizsgált nagy költőből 16-nak voltak komolyabb problémái, és 20-nak voltak felismert mentális gondjai; és a népesség arányaihoz képest többen használtak drogot.

Hátööö. Sok mindenre gondolhatnak. Ha mondjuk nem magyarok, hanem amerikaiak mondják, akkor ők a hatvanas évek amerikai költőire, a beat nemzedékre gondolhatnak, akik tényleg elég sokat kísérleteztek a drogokkal. De a 20. század elején Európában is voltak ilyen próbálkozások, és még korábban is, Coleridge a 19. században élt.

Alapvetően a költők a szokatlan élményeket keresték, főleg a rossz költők, akik nem nagyon tudtak maguktól jó verset írni. Ezért próbálkoztak mindenfélével, többek között drogokkal is, hogy hátha úgy jobban fog menni. Tény, hogy a költészethez kell egy kissé szokatlan látásmód, ezért gondolták, hogy a drog, pia segíteni fog. Persze aki túlzásba vitte, az már többnyire nem nagyon írt verseket.

Az is lehet, hogy amikor "a költők"-ről beszél valaki, akkor nem a leghíresebb költőkre gondol, hanem a költők összességére. Tehát azokra is, akik nem írtak jó verseket, akik szétdrogozták/elitták az agyukat, akiket csak a saját korukban tartottak költőnek.

Az is lehet, hogy arra gondolnak, hogy a költők közül sokan kipróbálták a drogokat. Pl. a vegetáriánusok úgy vannak vele, ha egy híres ember három hónapig vega módon élt, akkor őt már vegetáriánusnak tartják. Ugyanígy drogosnak szokták néha nevezni azt a költőt, aki fiatal korában egy-két évig rendszeresen drogozott, annak ellenére, hogy később abbahagyta.