Kezdőoldal » Kultúra és közösség » Művészetek » Milyen versek ezek egy 12...

Milyen versek ezek egy 12 éves lánytól?

Figyelt kérdés

Kezdeném egy tipikus szomorú hangulatú verssel. Ha esetleg megkérdezné, miért írok ilyet 12 évesen, átestem a kamaszkori depresszión, még annak idején írtam, mikor volt ez a nehezebb időszak, ami általában a pubertás korban jelentkezik. Címe nincsen, de vajon tehetség rejlik benne? Egyébként óvodás koromban kezdtem foglalkozni a költészettel.


Az öreg stég recsegve figyelmeztetett:

Nem adhatom még fel!

Mert a víz mozdulatlan tükre alatt

Egy életet dobnék el.


Hadd menjen hát, ha beleuntam,

Mint egy szakadt játékmackó.

Határozott a döntésem,

De tart még a bizonyos béklyó.


Majd a mézszínű napsütésben

Hirtelen sírni kezd az ég!

Akkor is sírt, mikor megszülettem,

Létem hajnalán... és ez lenne a vég.


Nincs dél se még, de a harang

Merő fájdalommal kondul.

Tán jelzi, hogy egy jégvirágos lélek

A fájdalomtól sebezhetővé vált, gyáván elfordult.


Majd a víz is haragosan

Hullámokat szül!

Kisírt szememben egy apró,

Elfojtott könny ül.


Ennyi maradt, elfogytak a könnyeim,

Miket senkinek meg nem mutattam.

Már csak ez maradt, s a világnak

Mivel haragban vagyok, odaadtam.


A tajtékzó hullámok alatt

Örök nyughelyem megtalálom.

A halál felé eveztem, nagyokat álmodva,

De most véget ér egy rémálom...


Utam ott ér véget, ahol

A folyó csókkal illeti a tengert

És tudom, hogy csak egy fehér hattyú sirat

Egy magányos, reményvesztett embert.


Mikor a tenger is megutál,

Dacosan partra vet, az is kitagad,

Lelkem nem fél. Mert porrá leszek,

S elsodorhat hozzád egyszer a kósza szél...


A következő két vers a lelkem felépülését jelképezi.


Régen:



Szemben az árral, vérző szívvel.


Vagy meghalok vagy a hullám visz el.


Fuldoklok és kevésnek érzem magam a tengeren.


Hátrakúszok gyáván, veszni magam nem engedhetem.



Feladom, mint a sorsába törődött halálraítélt.


Félek harcolni, pedig az életem a tét.


A semmibe merülök, elragad az ár


Vagy a jégbe fagyott hullámsír vár?



A barátaim is elúsztak. Sírva kiáltok:


,,-Itt ne hagyjatok, értékes barátok!


Szükségem van rátok, bármit megteszek!


Szeressetek, mert én is szeretlek titeket!"



Engem elsodor az ár, ők meg nevetnek.


Én halott leszek, mire ők partot érnek.


Nem tudom, miben higgyek. Nincs más csak én


És a sirályok az élet tajtékzó tengerén.



Csak várom, hogy széttépjenek a sirályok,


Ha nem menekülhetek, hát a végre vágyok.


A végtagjaim és a szívem


Feladják a szolgálatot a nehéz kereszten.



Egy senki vagyok.


MOST:

Újra, szemben az árral, de most nem vissza kúszok.


Emelt fővel, új reménnyel az örvénybe úszok.


Hagyom, hadd vigyen, ragadjon magával.


Nem kell többé szánalom, mindenki törődjön a dolgával!



Küzdök majd én, mindenki ellen, háborúban!


Fejjel a falnak, de biztosan, esélyem csak egy van.


A semmibe merüljek vagy majd egyenes háttal


Nevessek a szigeten néhány jó baráttal?



A barátok már eltűntek, mint régen, de már csak nevetek,


Hogy a szégyentől nem ég még a tapasztalatlan fejetek!


Titeket elsodor majd az ár, mikor egymáshoz beszélve


Ócsároltok és néztek vissza engem megvetve.



Csak én tudom majd az igazat. Majd én leszek, csak én,


Aki tépetten bár, de büszkén partot ér.


Csak várok, hogy jöjjenek új barátok


És az örvény helyett ringó tengert látok.



ÉN LESZEK VALAKI!


2012. júl. 3. 03:16
1 2
 1/14 A kérdező kommentje:
Most veszem észre, hogy a "lelkem nem fél"-nek az előző sorban kellett volna maradnia...
2012. júl. 3. 04:00
 2/14 anonim ***** válasza:

Volt középsuliban egy osztálytársam, ő is írt verseket, igaz őt halálra cikiztem, mert tele voltak marhaságokkal a költeményei (már bocsánat, de akinek a gondolatai is marhaságok, annak a versei is azok).

A te verseid egy kicsit másak, mintha lenne bennük valami. Ez vagy helyesírási hiba, vagy tehetség. Viszont a stílus még hagy kivánni valót maga után, azon még van mit csiszolni. Ajánlom szeretettel a XX. század magyar irodalmát és könnyűzenéjét (mármint a jobbakat mindkettőből).

2012. júl. 3. 05:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/14 anonim ***** válasza:
3%
12 évesen hajnal 3-kor nem a gépet kellene verned. És bármilyen szépen is fogalmazol, meg szeded rímbe, de ilyen idősen kezeltetni kell, ha valakinek ilyen gondolatai vannak. Gondolom nehéz feldolgozni, hogy gondolom mindent megkaptál az élettől és ez úgy kínoz, hogy már nem tudsz magaddal mit kezdeni...
2012. júl. 3. 06:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/14 anonim ***** válasza:
Nem olyan rossz ez, a mézszínű ég kifejezetten tetszett.
2012. júl. 3. 07:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/14 anonim ***** válasza:

OFF egyik előzőnek: akinek "mindene" megvan, annak az életéből valami sokkal több hiányzik...


Az eleve jó, ha egy vers olvastatja magát. Az viszont nem annyira, hogy 12 évesen ennyit írsz a halálról. Tény, hogy van mondanivalója a versednek, az utolsó kimondottan tetszik, annak idején hasonló hozzáálással vágtam bele az ismeretlenbe, és egyelőre úgy tűnik, jó úton haladok s céljaim felé, miközben "ők" éppen tönkreteszik a saját jövőjüket, az életük sekélyes, csak a bulikról szól, nincsenek terveik, céljaik, egyik napról a másikra élnek, többnyire még mindig szülők pénzén...

20/L

2012. júl. 3. 07:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/14 anonim ***** válasza:
Hát persze....
2012. júl. 3. 09:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/14 A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszokat.

Mint a versben is látszik és mondtam is, már nincsenek ilyen problémáim. Továbbléptem, amiben nagyban a kedvenc zenekarom segített nekem, köszönet a Tankcsapdának. Nem kezelt engem ugyan pszichológus, de már jól vagyok, sőt, mi több, hónapok óta nem voltam huzamosabb ideig szomorú. Azt az egyet nem értem, miért a koron van a hangsúly. Szerintem bármilyen korban "kezeltetésre" szorul az, akinek ilyesmi gondolatai vannak, legyen felnőtt, gyerek, ez sosem normális.

Köszönöm a dicséreteket is. :)

2012. júl. 3. 10:34
 8/14 A kérdező kommentje:
Az utolsó köszönet előtti elmélethez még annyit fűznék, hogy szerintem sokkal jobb, ha valaki versben adja le ezt a súlyt, ami a lelkén van, minthogy önmagában, esetleg másokban kárt tegyen.
2012. júl. 3. 10:36
 9/14 anonim ***** válasza:

Ebben a korban még nem lesznek kirobbanóan jó verseid, de mindenképpen foglalkozz vele ezentúl is! Én is gyerekkoromban kezdtem (7-8 évesen már írogattam - persze inkább csak rímelő szavakat egymás alá :D), azóta rengeteget fejlődtem. Az meg, hogy ilyen témákról írsz, elsőre nagyon ijesztő, és bizarr, de én is ilyenekről írtam, nekem is megvolt a tini depresszióm, most meg egy teljesen kiegyensúlyozott és kevésbé lelki beteg valaki vagyok. Szépen lassan át fog alakulni a dolog, és más témákat fogsz választani. A megfogalmazásaid néha nagyon furcsák, de erre majd később fogsz ráérezni. Tudod, nekem egyszer azt mondta egy tanárom (aki kicsit felkarolt a költészettel kapcsolatban), hogy az írásnak (és minden másnak is) csak elenyésző része a tehetség. Sokkal inkább tanulás, gyakorlás, küzdés. Tehetséged mindenképpen van, és ha az íráskényszer is megvan, akkor idővel ha nem is feltétlenül fogod sokra vinni vele (nehéz bármit is elérni ebben a műfajban), de mindenképpen foglalkozz vele ezentúl is! Érdemes. Sok sikert!

17/L

2012. júl. 3. 10:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/14 A kérdező kommentje:

Köszönöm a választ.:)

Igazából, sosem tanultam verset írni. Melyek azok a megfogalmazások, amik furák?

2012. júl. 3. 10:54
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!