Milyen ez a két vers?
már régiek, most találtam meg.
S én dermedten álltam,
vérben, mocsokban háltam,
bűnt, se lelket nem vigyáztam,
tűz elől jégverembe másztam,
hűs helyett napsütésre vágytam,
forgószéllel szálltam, szálltam
a távolba, múltba, jövőbe...
Most szememen hályog, vállamon bélyeg
szívemet abroncs köti mélyen,
benn talán ott a kulcs, parlagon,
de Istenemre fáj, fáj, minden tagom,
ha felnyitni próbálod lelkem, szívem
törik belé, s bár tán újraéled,
nem bocsájtja meg Neked,
hogy akkor régen, te sem,
Te Nem szerettél Istenem.
A másik
Kibontom léghajad
selymes a parázs
izgatja talpamat
alkalmas varázs
hajóka, vizilény
hozzámér zöldes
szívemben hangoló
kellemes zenekar
illanó altató édes.
válasza: válasza:Az első: tizenéves dilettáns hangulatvers, ahol a közvetíteni kívánt erős hangulatok hatását lerontja az ügyetlen forma és szóhasználat, meg a gondolati tartalom hiánya.
A második valamivel erősebb, ott az látszik, hogy a költő egészen szűkre vette a vers formáját abban reménykedve, hogy azt hiba nélkül ki tudja tölteni. Ez sikerült is abban az értelemben, hogy ez már nem tartalmaz annyi, dilettáns versekre jellemző ügyetlenséget. Itt inkább az a probléma, hogy már abszolúte nincs mozgástér ahhoz, hogy közöljön is valamit a költő. Vannak benne ötletek, de az egész inkább csak ötletgyűjtemény egy el nem készült vershez, nem pedig egy teljes értékű vers.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!