Valami hosszabb, komoly (elvont) vers, jól hansúlyozható? Nem kell kímélni. Könnyű/nehéz jöhet. :D

Toldi

Nem elvont, de hosszú, és nem utolsósorban magyar. Ebben a zsidrák világban ez elég nagy szám.

Juhász Ferenc: Babonák napja, csütörtök - amikor a legnehezebb

nagyon remek vers

Vörösmarty: A vén cigány

Ez is magyar, jól hangsúlyozható, és elvont. :)

Mesél a láthatatlan komorság...

Búcsút int a tegnapoknak,

De a múltról álmodik esténként,

Ki szeret igazán szívből,

S szüntelen kísérti az érzés.

A szemek elmesélik neked,

Kiért csillannak fel szüntelen.

Most már vissza ne fordulj,

Pillantásoddal nem ezt üzened.

Erősnek mutatja magát,

S fut a fájó szerelmed elől.

Ki jól ismeri hazugságaid.

Hagyd hát tombolni az őszi esőt.

Láthatatlan komorság kísér,

Egyedül utazol az életen át,

Mert ki sose hagyott volna el,

Pont ő az, ki neked meg nem bocsát.

/Klemensz Georgina/

Pilinszky János : A madár és a lány

Petőfi Sándor : Bolond Istók

József Attila: Medáliák

Kassák Lajos: A ló meghal a madarak kirepülnek

(ez mondjuk már nagyon hosszú és nagyon elvont)