Valaki adna tanácsot?

Nos, a történethez tudni kell hogy elég kevés önbizalmam van. Az a fajta vagyok, akinek mindig szüksége van a megerősítésre. Nem szeretem a suliban egyik tantárgyat se igazán, a sportokért se vagyok oda. Az egyetlen, ami foglalkoztat, és amit igazán szeretek csinálni,az a rajzolás. Sokan mondják, hogy szépek a rajzaim, de sehogy sem tudok hinni nekik, csúnyának érzem őket. De ez a kisebb problémám. Az osztályban van egy másik lány is, akivel barátnők vagyunk, nagyon szeretem is, ő is elég szépen rajzol. De nagyon zavar, hogy indig behozza a rajzait, mutogatja őket, hogy ő milyen ügyes. Én nem vagyok ilyen, túl szégyenlős vagyok ahhoz, hogy a családomon kívül másnak is megmutassam a rajzaimat. Amikor a barátnőm mutogatja a rajzait, én mindig úgy érzem, hogy semmiben sem vagyok jó, nincs semmi, amiben legjobb vagyok. Olyan jelentéktelennek érzem magam. Nagyon rosszul esik.