Melyik ez a vers?
Nem tudom se a költőt, se a címet. A költő plátói szerelmet érzett a nő iránt, és írt hozzá verseket, amiről a nő nem tudott. A lényege, hogy egy kapualjban ül a költő, és a nő arra jár. Ránéz a költőre, de aztán szó nélkül tovább áll.
Igazából ennyi rémlik belőle. Ismert a szerző és a vers is, mert iskolában, tanórán vettük. Valaki ismeri esetleg?
Hogy Júliára talála, így köszöne neki
Ez világ sem kell már nekem
Nálad nélkül, szép szerelmem,
Ki állasz most énmellettem,
Egészséggel, édes lelkem?
Én bús szívem vidámsága,
Lelkem édes kévánsága,
Te vagy minden boldogsága,
Véled isten áldomása.
Én drágalátos palotám,
Jóillatú piros rózsám,
Gyönyerő szép kis violám,
Élj sokáig, szép Júliám!
Feltámada napom fénye,
Szemüldek fekete széne,
Két szemem világos fénye,
Élj, élj életem reménye!
Szerelmedben meggyúlt szívem
Csak tégedet óhajt lelkem,
Én szívem, lelkem, szerelmem,
Idvez légy, én fejedelmem!
Júliámra hogy találék,
Örömemben így köszönék,
Térdet-fejet neki hajték,
Kin ő csak elmosolyodék.
Balassi Bálint
Hát, így viszont csak ez jutott eszembe róla. Ez az?
igen, szerintem ez az. bár ebben nincs benne a kapualj, biztos az elemzésben vettünk ennyire részletesen :D
köszönöm.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!