Ki Az erdő fohásza című vers költője?

"H. Tuch, aki az „erdő kérése" című verset írta, a vesztfáliai Warburg mellett volt erdész. Fő foglalkozásán kívül azonban más területeken is igen eredményesen működött. Neve, mint költő, régész, valamint állatregényei és természetleíró könyvei által vált ismertté.

H. Tuch előbb idézett verse 1927-ben jelent meg először egy frank (Bajorország) újságban. Innen a szerző tudta nélkül Franciaországba került, ahol miután franciára lefordították, hamarosan egy újságban is megjelent. Ez a francia szövetű vers díszítette aztán az 1937-es párizsi világkiállításon a jugoszláv pavilon falát. Ezt a verset azután számos más nyelvre is lefordították. Így pl. hosszú évek után a saigoni egyetem egyik professzora, dr. La Van Ky arról értesítette H. Tuch-ot (a vietnami professzornak csak hosszú kutatás után sikerült megtudni a vers igazi szerzőjének nevét és címét), hogy ő a verset franciából lefordította vietnámira, majd a szöveget táblákra festették, és ezeket szerte az országban az erdők szélén felállították.

Hasonlóképpen tudott, hogy az indiai Dehra Dun egyetem falát is ez a vers díszíti.

Itt megemlítendő még az is, hogy az idézett versnek más nyelvekre való lefordítása terén a magyarokat illeti a babér. Miért? Azért, mert a Fekete-féle fordítás mellett létezik egy másik magyar fordítás is. Ezt a fordítást Keresztesi Béla Magyar erdők című könyvében fedeztem fel.

Azért, hogy ezen cikk olvasója a magyar fordításokat az eredeti, 1927-ben megjelent verssel és az itt közölt fordításokkal összehasonlíthassa, közlöm, hogy most mind a Fekete-féle, mind a Keresztesi-könyvben megtalálhatók.

„Az erdő sóhaja

Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet! Én vagyok tűzhelyed melege hideg, téli éjszakákon, én vagyok tornácod barátságos fedele, amelynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől, és gyümölcsöm oltja szomjúságodat. Én vagyok a gerenda, amely házadat tartja, én vagyok asztalod lapja, én vagyok az ágy, amelyben fekszel, a deszka, amelyből csónakodat építed.

Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele. Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd meg a kérésemet: - Ne bánts!"

Fekete István fordítása

Ember,

én égek kályhádban téli éjszakákon, én vetek rád árnyat, üde-frisset nyáron, ágy vagyok: altatód, asztal: jóllakatód, énbelőlem ácsolsz hajlékot és hajót,

vagyok kapud, ládád, kapanyeled, orsód, születtedben bölcsőd, holtodban koporsód, fúró és faragó kedvedben hű társad, én kérlek, vigyázz rám, az erdőt ne bántsad!

A vers megjelent Keresztesi Béla: Magyar erdők című könyvében"

Részlet: Ki volt valóban az „erdő sóhaja" című írás szerzője? (Erdészeti Lapok) - Leipold Árpád