Miért van az, hogy a legtöbb kiemelkedő művész élete borzalmas volt?

21:11

Melyik szenvedés? Az akadémiai tagság? :)))

Tóth Árpád

Isten oltókése

Pénzt, egészséget és sikert

Másoknak, Uram, többet adtál,

Nem kezdek érte mégse pert,

És nem mondom, hogy adósom maradtál.

Nem én vagyok az első mostohád;

Bordáim közt próbáid éles kését

Megáldom, s mosolygom az ostobák

Dühödt jaját és hiú mellverését.

Tudom és érzem, hogy szeretsz:

Próbáid áldott oltó-kése bennem

Téged szolgál, mert míg szivembe metsz,

Új szépséget teremni sebez engem.

Összeszorítom ajkam, ha nehéz

A kín, mert tudom, tied az én harcom,

És győztes távolokba néz

Könnyekkel szépült, orcád-fényü arcom.

"Aki dudás akar lenni Aki dudás akar lenni pokolra kell annak menni ott kell annak megtanulni hogyan kell a dudát fújni. "

Ahhoz,hogy hitelesen mutasson be egy témát, egy érzést, előbb át kell élnie legalább a közelségét.

00:45

Tóth Árpád egy szegény költő volt.

Kosztolányi, Babits és Karinthy pedig ugyanekkor három gazdag, körülrajongott, "celeb" író/költő.

Hogy az igazán kőgazdag, kitüntetésekkel elhalmozott Herczeg Ferencet vagy a korában világhírű Molnár Ferencet ne is említsük ugyanebből az időből.

A jelentős költők és írók nagy részének életszínvonala messze az átlagos fölött volt, az, hogy sikerül közöttük találni szegényeket is, az nem támasztja alá azt, hogy "a legtöbb kiemelkedő művésznek" úgymond "borzalmas" az élete.