Vélemény erről a szerelmes versről?

Se jobbra, se balra nem találok régen,

Zajló világban semmit, mi pótol téged.

Erőtlen, letört vagyok, mikor távol vagy,

Remegek, hogy csak egy percig is láthassalak.

E szoba négy fala közt hideg magány vár,

Tétova, Szürke, Borongós, mint a halál.

Legerősebb perceimben is nehéz már.

Emésztem csak magamat, de elég már.

Kitárom én lelkem legmélyebb bugyrát ma,

Lent, ott meglátod, hogy sóvárgok utánad.

Itt nincsen, amitől a szenvedés elül,

Legalább, ha látlak, valamelyest enyhül.

Legyünk hát egymásé, te enyém, én tiéd

Addig legyünk boldogok, míg el nem visz a vég.

____________________________

(olvassátok össze a sorok kezdőbetűit :) )

Mi a véleményetek? Ezzel lehetne valakinek szerelmet vallani? Vagy nem vagyok reménytelen, de másikat kell írni? Vagy hagyjam a költészetet a fenébe?