Alföldi Róbertnek a Nemzeti Szinház főigazgatójánk viselkedése, megnyilvánulásai, rendezői stilusa megfelel-e a mai közízlésnek?

Az bántja a szemüket, hogy a színház neve nemzeti, és mint olyannak a nemzeti értékeket kell képviselni, tehát hagyományos darabokat kell játszania, és az igazgató minimum legyen egy idősebb korú 3gyermekkel rendelkező, gyönyörű családi életet élő hithű katolikus, és hát ez nincs így.

egyébként ha észrevettétek, az országban több színházat is átakarnak formálni, nemzeti hagyományos, úgynevezett népszínházzá, nálunk sajnos sikerült a dolog, kirúgták a régi igazgatót, jött helyére egy fideszes, 8színész távozott a legjobbak persze, kirúgták a tánckar igazgatóját (már perre is vitték az ügyet), és a jövő évi kínálatban Mátyás király, Rákoczi Ferenc és Mohács című darabok szerepelnek, ja és Káin és Ábel is, hagy ne mondjam, hogy az utóbbi években egyre jobb darabokat adtak, modern feldolgozású, érdekes megközelítésű, határokat feszegető színvonalas darabokat, és a tánckar is egyre népszerűbb lett, na ezt most mind tönkretették.

Szerencsére Győrben ez nem sikerült nekik, pedig ott Eperjes Károly pályázott az igazgatói székre (na valyon ő milyen párt tagja?)

Tehát nem érdekel a közízlés, az embereknek szemlélet váltásra van szükségük, más nézőpontokra, érdekes megközelítésre, és aki a régi hagyományosat szereti, annak is áll rendelkezésére egy csomó ilyen darab.

Én úgy tudom, hogy a közízlés az, ami a társadalom nagy részének tetszik, szerintem ezért aztán inkább pejoratív értelemben szokták használni.

A kérdés egyébként (most hanyagolva politikát), ha belemászunk, messzire vezet.

1. Egy színdarab rendezése művészi munka. Akkor az állam mennyire szólhat bele? Nem diktatúrához vezetne, ha korlátoznánk a művészi szabadságot? A művészeti értékek meghatározása ezért a szakma feladata. És hogy kik a szakmai elit? Bölcsészek és művészek, akik e téren karrieristábbak társaiknál. Jó lenne, ha működne e téren is a természetes kiválasztódás, de ugye, ilyen úgy sincs egy rendszerben sem. Tehát visszajutunk a közpénz/közízlés vs. művészi- és sajtószabadság/-minőség kérdéséhez, amire úgy sincs mindenkinek megfelelő válasz.

2. A művészetnek a tanítás mellett a provokáció is feladata volt és lesz és nem lehet kitiltani belőle a nemiséget. A festményekről, a filmvászonról, az irodalomból se. Hogy mennyire van jelen ma? Nagyon - mindenhol az életben, így a művészet minden ágában is. A gyerekeket nem lehet teljesen megvédeni úgy sem (annyira talán nem is kell). Annyit lehetne tenni szerintem, hogy ugyanúgy, mint a filmeknél, egy színházi előadásnál is lehetne jelezni annak korhatáros mivoltát.

hát sztem meg az hatalmas baj, ha úgy akarunk nevelni gyereket, hogy eltakarjuk előle az ilyen "gusztustalanságokat", hiszen ez az élet, és sztem tök hülyeség a realitástól eltiltani, aztán csodálkozunk, ha kicsit félresikerül a fejlődése, hiszen úgyis találkozik ezzel akárhol is, csak éppen megtanulja, hogy ezt valami gusztustalan fertőnek kell beállítani a "közízlés" szerint

ez pedig nem más, mint képmutatás

az is érdekes megjegyzés volt, hogy az igazgatónak valami ultrakonzervatív embernek kellene lennie, aki keresztény, 3 gyereke van, jó házasságban él, középkorú, és azt lehagyta az illető, h mellékesen titokban prostikhoz jár sado-mazo sexre, mert ne legyünk már naivak azért ...

Alföldi legalább vállalja, h ő más, de nem tudom emiatt miért ne lehetne a Nemzeti igazgatója

Ne haragudj, több szempontból hülyeség, amit írtál.

1, művészeknél tulképpen alap, hogy homoszexuális, tehát ez nem is kérdés

2, azzal pedig iszonyú logikátlan baromságot állítasz, hogy a homoszexuálisok csak tartsák 4 fal között a szexualitásukat, hiszen ilyen alapon a heteroszexuálisok is tartsák csak 4 fal között. Oda akarok kilyukadni, hogy miért gondolja valaki, hogy a homoszexualitás csak sexről szól és csak hálószobatitkokról szól? A homoszexualitás egy életforma, egy párkapcsolat, amelynek része a sex is, na de ne csak arra egyszerűsítsük le, mert ez nagy hülyeség lenne. Ahogy te gondolkodsz, akkor bizony azt is szigorúan be kéne tiltani az erkölcsösség nevében, hogy egy heteroszexuális pár esetleg megfogja egymás kezét az utcán, ne adj isten lenyomjanak egy csókot egymásnak, hiszen mindez hálószobatitok és senkire nem tartozik, nem kell ezt kihozni az utcára.

Nincs igazam? Nagyon kifacsart gondolkodásmódod van, csak kicsit gondolj bele!