Felnőttek, mit gondoltok őszintén a Walt Disney-s rajzfilmekről?

Én gyerekkoromban szerettem a Disney meséket, de így felnőtt koromra annyira már azért nem... Oké, ami klasszikus (mint pl. a Hófehérke, Csipkerózsika), azokat úgy érdekességképp szívesen megnézem, de leginkább azért köt le, mert régi. Vagy ilyen még a 101 kiskutya, azt is azért szeretem, mert kicsit megmutatja, hogy akkoriban milyen szemmel nézték a világot az emberek, mit vártak egy rajzfilmtől (mert ugye ma már sok esetben teljesen mást).

Viszont kimondottan taszít a viccesnek szánd mesehősök "idétlensége", számomra ez nem szórakoztató, hanem tényleg csak idétlenkedés. Persze tudom, egy gyereknek ez is nagyon vicces, csak így felnőtt szemmel már nekem ez nem elég ahhoz, hogy nevessek, sőt, inkább bosszant.

Amúgy a régi Disney mesékben akadnak kimondottan félelmetes elemek is. Emlékszem, ovis volta, amikor moziban láttam a Hófehérkét (mármint nem azért láttam moziban, mert akkor volt új, tekintve, hogy 24 éves vagyok, csak valamiért azt adták a moziban), és én nagyon féltem. Van benne egy jelenet, amikor a gonosz mostoha a kastély alatti tömlöcben járkál és dühöng, és az egyik cellában egy csontváz fekszik, amelyik egy vizeskorsó után nyúl (azaz úgy halt meg, hogy próbálta elérni a vizet, de nem sikerült neki, és azóta úgy volt), na én attól rémesen féltem. De még a 101 kiskutyában is van olyan, amitől ha nem is féltem, de szerintem kicsit túl sok a feszültségből egy gyereknek. Van az a rész, amikor a teherautó hátuljában vannak a kutyák, Szörnyella meg üldözi őket, és valami rémes, kanyargós hegyi úton száguldanak, na hát én annál a résznél majd' bepisiltem az izgalomtól gyerekkoromban.

De pl. az ilyen Dzsungel könyve meg hasonló rajzfilmek tényleg egy az egyben idegesítenek mióta felnőtt vagyok.

Az újabbak közül nem sokat láttam, de az feltűnt, hogy szerintem túl sok szlenget használnak ezekben a mostani mesékben. Szerintem ezt nem kéne erőltetni. Persze nem azt mondom, hogy ötven-száz évvel ezelőtti nyelvezetet kéne használni, de talán jobb lenne a nyelvi igényességre nevelni a gyerekeket, a szlenget meg úgyis magukra szedik a közösségi életben.

Viszont amiket a mai napig szívesen megnézek, azok a Disney rajzfilmsorozatok, amik anno vasárnaponként mentek a tévében: Csipet csapat, Gumimacik, Kacsamesék. Ezeket emlékszem, mindig a szüleimmel együtt néztem, mert ezeket ők is szerették, és érdekes, nekem is még felnőttként is teljesen nézhetőek, viccesek, jópofák.

Sose voltam nagy Disney rajongó. Zavart (és most is zavar) a visszavett agresszió, a gyakori "szép-jó rossz-csúnya" túlegyszerűsítés, a kötelező happy end, sőt néhány klasszikus kivételtől eltekintve az énekelgetésnek sem vagyok híve. Viszont néha a szülői bónusz (társadalom kritika stb. amit már emlegettek az előttem kommentelők) elég ahhoz, hogy legalább semlegesre felhozza a véleményem.

Aztán ott van a GARGOYLES! Ezért az 1 sorozatért rengeteg dolgot megbocsátok a stúdiónak. :D

Mivel elsősorban gyerekeknek gyártanak rajz és animációs filmeket, a Pixar pedig inkább a nagyobbaknak, szerintem nem jó az ilyen összehasonlítás. Ez tetten érhető még a nyelvezetben, és a kevés és idegenszerű erőszakban.

Az ének és a rajzolási stílus a Disney védjegye. Szerintem ezzel nincs is semmi baj. Ettől lesznek igazán mesések a történeteik. Kell ilyen is a piacra.

Aost akartam írni, hogy utálom őket, de a wall-e az jó lett meg a Fel-t is szerettem.

(statisztikailag már felnőtt ember)

Nos, mivel a kérdésedben a Walt Disney-ről kérted ki a véleményünket, nem pedig a Pixarról és a Dreamworksről, nem értem, miért ezekről írnak a válaszolók.

Válaszom: Én gyűjtöm a klasszikus Disney meséket, már két stócnyi van belőlük. Tervem, hogy a majdani gyerekem ezeken nőjön fel. Magam is szeretem őket, felnőtt fejjel méginkább imádom őket, mint kicsin. Tetszik a látványvilág, a zenék (sok közülük Oscar-díjas) és a sztori. Szeretem, hogy minimális az agresszió, viszont a jóra tanítás annál több bennük.

Nem arról szólnak, mint a legtöbb mai mese: hogyan fogjunk magunknak pasit/csajt, hogyan kell randizni, verekedni, kiadni a másik útját.

Szerintem szomorú, hogy egyre kezdik elveszteni a népszerűségüket ezek a mesék.