Fiatalok! Elolvasnátok egy olyan regényt, ami erről szól? (lent)
Nem mondom, hogy tehetséges író lennék, és szerintem kreativitásban sem vagyok különb a kortársaimnál. Viszont az egyik ismerősöm is ír felettébb inspirálóakat, és a egyik írásának elolvasása úgy beindított, hogy én is elkezdtem gondolkodni. A történet nagyjából megvan, viszont szerintem manapság elég tucatsztori lenne belőle. Mindenesetre egy marketingszövegszerűséget írtam rá, ami a könyvek hátulján szokott lenni. Nem tudom, műfajilag hová tartozna (akinek ez lejön a szövegből, az írja már meg, hogy szerinte milyen műfajú regény lenne ez). Szóval, itt van a szöveg (viszont lehet, magyar vagyok, úgy érzem, ez a történet nem illene be Magyarországra, inkább Angliában fog játszódni):
Louis Happer valamiért más, mint a többiek. Máshogyan gondolkodik, szokatlanul máshogy. Máshogy tekint a világ dolgaira, és sokszor nem azt látja, mint amit valójában látnia kéne. Viszont szenvedélyesen fotózik. Már egészen kicsi korában ritka szindrómát diagnosztizáltak nála, éppen ezért nem viszik pszichológushoz, hogyha azt mondja, valami olyat lát a fényképeken, amit mások nem. Louis viszont hirtelen furcsán kezd viselkedni. Olyan dolgoktól rémül meg, amiket azelőtt még csak észre sem vett. Néha pedig olyan, mintha látna valami olyat, amit mások nem látnak, viszont nem tudja elmondani ezeket senkinek.
De egy nap az iskolába új lány érkezik. Csak tizenegy éves, mégis valamiért azonnal kitűnik a többiek közül. Más, mint ők. Louis-t viszont valamiért nem hagyja nyugodni. Nem képes hozzászólni, pedig az első napon furcsát álmodik. A lány pedig benne van az álmában, méghozzá különösen nagy szereppel. Louis viszont még csak nem is sejti, hogy nem olyan sokára a lány nem csak az álmában, hanem az életében is főszerepet fog kapni.
Egy véletlen esemény miatt kénytelenek együtt elmenekülni a helyszínről, viszont a dolgok nem akkor kezdődnek el. Ez a lánc a két sorsot már a kezdetektől fogva összekapcsolta olyan módon, hogy ők még csak el sem tudták képzelni. Viszont miközben egyre több helyzet kavarja őket össze, annál inkább kezdik megérteni, hogy akármi is történik körülöttük, az több, fontosabb és veszélyesebb, mint gondolták. De minél több körülöttük a szokatlan jelenség, annál inkább mélyül kettőjük kapcsolata olyan különös és szokatlan módon, amilyet az emberek még nem láttak. Eközben pedig egyre többet tudnak meg egymás múltjáról. Louis azelőtt úgy kezelte a különös képességeit, mint egy betegséget, amivel meg kell tanulni együtt élni. Viszont ahogy egyre többet tud meg a lányról, a kép, amit magáról felállított, kezd megváltozni. És ezek nagy változások. Nagyon nagyok.
Kérlek ne szóljatok le, viszont kritikákat szeretnék! Abszolút amatőr vagyok.
Muszáj erőltetni a szokásos Ádám és Éva felállást?
Annyira uncsi már.
Ha már ennyire akarod, legalább egy olyan rész legyen már, ahol gruppenbe vágják a ribancot vagy valami.
Hát, ha ez egész ilyen, mint hátsó szöveg, akkor nem. Ahogy írták sok a szó ismétlés módosítószavakat feleslegesen, rosszul használsz stb. Éppen ezért még ezt is alig tudtam végigolvasni, el is kalandoztam közben, mert lapos lesz a stílustól.
Én még Lovecraftot is képes voltam letenni, csak azért, mert nekem sok volt az állandóan használt "iszonyat", "iszonyatos", "irtózatos" stb. jelzőkből. Pedig ott aztán vannak sztorik, meg egyébként jól össze vannak rakva, de a sablonos jelzőitől a hajam égnek állt, a tiéd meg olyan izés az egész.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!