Írnátok kritikát erről a prózáról?

Pánikroham

Átkarolhatatlan fájdalom, hevében a szív tüskéket növeszt maga köré. Rohamosan dobogni kezd, nagyon gyorsan. Tüzes, égető érzés, a gyomor közben összeroppan a görcstől és az ember úgy érzi elveszti uralmát tettei felett. Mintha egyedül lennél a világban, kudarcok árnyékában, a felejtés gödrében. Mindenütt áthatolhatatlan falak vesznek körül, de többnyire mindig a sajátodba ütközöl bele. Forog a világ, az információk szétesnek és nem érzed a valóságot. Hirtelen mintha minden megállna, lüktetne és lassított felvételben forogna. Aztán remegni kezd a lábad, mintha egyensúlyozni próbálnál egy vékony kötélen...Majd Lassan, mint egy hideg áramlat, végigfut testeden a pánik.