Elismert szeretnék lenni?

Szerintem a minőség többet nyom a latba mint a mennyiség.

Egyébként megértelek. Lehet, hogy érdemes lenne kipróbálnod más művészeti irányokat is.

Senki sem tudja rögtön. Csinálni kell, aztán kiderül. Próbálj ki mindent is! Kiskorodban, pl mit csináltál szívesen? Rajz? színezés? gyöngyfűzés? ének-tánc? zene? gyurmázás? Azon a vonalon indulj el, akkor még nem befolyásolt semmi, azt csináltad, amit szerettél és aztán ezért abban ügyesedtél. Ott hamarabb jöhet a kezdeti siker.

Nálam például a rajz és a festés maradt meg, de sok kreatív ezt-azt kipróbáltam, mikor mi volt divatban (rajzolni akkor kezdtem, amikor először zsírkrétát kaptam, mint minden gyerek, csak nem hagytam abba az ovi-általános alsó után sem). Most is csinálok néha ezt-azt, varrok is néha (kézzel), ilyesmik. Nekem semmi olyan nem jön szóba, ami monoton és sokáig tart (kötés, horgolás, hímzésnek sem minden fajtája). Énekhangom, ritmusérzékem nem volt soha, így az énekes-táncos karrier eleve ki volt zárva, szerepelni mindig is nagyon utáltam. Sportos sem vagyok, nem is érdekelt soha (talán oviban utoljára, de csak a játékok, futni soha nem tudtam az elvárt szinten és emiatt mindig is utáltam a tesiórákat, mert az 20-30 kör futással kezdődött). Történeteket ki tudok ugyan találni, de leírni már nem tudom érdekesen (szintén kénytelen voltam megpróbálni, fogalmazások garmadáját kellet írni az iskolában).

Tehát probálkozás és az adottságaim, képességeim helyes felmérése alapján maradt, amit csinálok. Az elismerés meg nagyon változó. Nekem az is számít, hogy a családtagjaim kiteszik otthon a képeket, amiket tőlem kapnak (és nem egy eldugott sarokba, hanem prominens helyre). Vagy hogy a kollégám gyűjti a képeslapokat, amiket rajzolok neki, és hogy a főnököm kisfia küldött nekem egy köszönő képeslapot (kézzel írva!), mert minden karácsonyra küldök neki egy festett könyvjelzőt. Az az 5-10 lájk, amit online kapok, nem érdekel különösebben, hacsak nem olyasvalakitől jön, aki számít.

TL;DR: állj neki és csináld, amihez kedvet érzel. Aztán ahogy fejlődsz, ügyesedsz, majd jön az elismerés is, építkezz az apró sikerekből és ne törjön le pár kisebb kudarc sem. Úgy biztosan nem leszel soha elismert, ha nem csinélsz semmit, csak lamentálsz, hogy de jó lenne.

Ez a "híres akarok lenni" a kisebbségi komplexusodból ered első sorban, hiszen te magad írtad, hogy gőzöd nincs kb semmiről, az utadról meg végképp semmi.

Amolyan visszaigazolást vársz a világtól, ami felkarolja elveszett lelked...

Ám ez nem így működik.

Jómagad sorolsz fel dolgokat és elismered,hogy egyikkel se foglalkozol, nem ölsz bele időt, nem próbálod ki igazán önmagad bennük.

Kérdés: mire vársz?

S igen, próbálgatni kell minden olyat, ami picit is felkelti az érdeklődésedet.

Reálisan rálátni dolgokra és önmagadra.

Elfogadni mindazt mi az, ami megy, mi az, ami nem.

Amik pedig mennek, azokban tovább fejlődni.

10 évet azzal töltöttem el, hogy mindenbe belekóstoltam, ami picit is érdekelt, de olyanba is, ami nem.

Rengeteg művészeti és szakmai ágon.

Végül összegeztem és mindabból, amit szeretek,megihletet, hasznos stb mindent egybe gyúrtam a magam módján.

Önismerettől egészen a különböző alapanyagokig, technikákig, eszközökig.

Btw: ne engedd a társadalmi nyomást, megfelelési kényszert az életedbe.

Amint kialakul, hogy mit akarsz élvezd, fejlődj és hozd ki önmagadból a legjobbat, ám maradj önazonos.

S amire/amikre rálelsz és szereted azokat, onnantól csak élvezd, csináld még ha lesznek is nehéz időszakok vagy tényezők.

Ez az elhivatottság és folyamatos alkotás/cselekvés fog adni egy kellemes elégedettséget. Mindennek mellékterméke lesz a "siker" és "pénz" vagy akár "hírnév", ám jobb csendes gazdagnak lenni.

A reflektorfény kifejezetten irritáló s a vele járó kettyós tábor is.

De mint mondtam, benned inkább komplexus miatt alakulhatott ki ilyesmi "vágy".

Legalábbis leírtak alapján.

Csak csináld és élvezd. Lesz eredménye, mégha nem is egyből.

Nincs annyi ujjam a testemen, hány dologban próbáltam ki magam. Sokszor szakemberekhez bekuncsorogva ingyen dolgozva is, mert érdekelt az adott dolog,amikkel foglalkoztak.

Közeli ismerősök, családtagok is sokszor le vannak blokkolva a dolgozószobámban, hogy mi micsoda, mert soha nem láttak olyan eszközöket, anyagokat.

Gyerekek még kíváncsibbak. 2 gyerkőc tanul is nálam.

Nem zárkózok el, ha lelkesek és ki akarják próbálni magukat.

Volt olyan családbarátunk, aki rengetegszer elutasított, hogy tanuljak tőle. Pár évig rágtam a fülét a témát illetően. Beadta derekát. Később meg már meg akart tartani. Ironikus volt.

Néha pofátlannak is kell lenni szolidan.

Hajrá!

S ne felejts el önmagaddal, lelkeddel is foglalkozni.