Leírnátok nekem kedvenc népdalaitokat?

Komámasszony kakasa, kakasa

Felszállott a magasba, magasba, oszt

Mind azt kukorékolja, rékolja, hogy

Komámasszony nagy csalfa, nagy csalfa.

Komámasszony, tegyen úgy, tegyen úgy,

Én a kakas, kend a tyúk, kend a tyúk, oszt

Guggoljon le nekm úgy, nekem úgy, mint

A kenderdermagos kakasnak a tyúk.

Én azt ingyen nem adom, nem adom,

Pályinkáért a szögre fel akasztom.

Ha pályinkát ad az úr, ad az úr,

Hova akar, oda nyúl, oda szúr.

A pályinkát ne sajnálja, ne bánja,

Olyat kap, hogy tátva marad a szája

Karcsú törzsed hajlik, ring az esti szélben

büszke nyárfa, mért állsz, mért búsulsz a réten?

Túl a messzi úton, érnek hajlatában

tölgyfa áll magában, dombnak oldalában.

Hej, ha elmehetnék hozzád, messzi tölgyfa,

hej, nem állnék itten búsan hajladozva.

Hej, ha elmehetnénk, hogyha hozzád jutnék,

bánatos szívemmel mennyi titkot súgnék.

Nem jutok el hozzád, el nem érem ágad,

más sort szánt a végzet, s így emészt a bánat...