Ha senki sem támogatja a rajzaimat, sem online, sem pedig a való életben, az azt jelenti, hogy zéró tehetségem van hozzá?

Az alkotás sokáig csak hobbiként volt jelen az életemben, sokáig főleg fanart-okat rajzoltam, az utóbbi időben kezdtem el egy saját karaktereket felvonultató történeten dolgozni, ennek kapcsán szoktam feltöltögetni rajzokat.

Továbbá a közelmúltban kezdtem el egy művészeti képzést, ami régi vágyam volt, de sosem mertem ezelőtt belevágni, tartva az esetleges kudarctól. Mostanra sajnos azt kell mondjam, hogy valamennyi félelmem beigazolódott.

Ugyan a sulis feladatok hatására fejlődtem és produktívabbá is váltam, viszont népszerűség terén egyelőre semmi foganatja a dolognak, sőt. Amióta saját sztorin dolgozok és főleg ennek kapcsán posztolok, stagnál, de inkább csökken a követőim száma. Létrehoztam új profilt is, direkt e projekt számára, viszont van kb. kemény 17 követőm, amit fél év alatt szereztem, úgy, hogy átlagban heti egyszer posztoltam. Vannak rajta kidolgozottabb képek, wip-rajzok, skiccek, digitális és tradicionális munkák egyaránt, mégsem érdekel senkit. Átlagban kapok a képeimre 2-3 like-ot, meg legfeljebb egy megosztást, de ez utóbbi gyakran elmaradt.

Azt hozzá kell tegyem, hogy tóba különböző platformon is fent vagyok, nyilvánosan megadott social media elérhetőségekkel.

Legutóbb is, egy ilyen oc (original character) megosztós poszt alá feltöltöttem kommentben pár képet a főbb karaktereimről és csupán egyetlen

ember lájkolta, maga a posztoló, teljesen nyilvánvalóan puszta udvariasságból. Holott a kommentem kapott kb . 100 megtekintést. A mihez tartás végett voltak olyan kommentek, melyeket kevesebben láttak, mégis több like vagy megosztás volt rajtuk, még akkor is, ha az adott alkotó objektívan nézve is kevésbé gyakorlott volt hozzám képest, ilyen tipik, túldizájnolt, tizenkettő-egy tucat “kezdő anime artist” stílusú oc-t osztott meg.

A való életben sincs senki, aki kicsit is biztatna vagy bátorítana: se szülő/testvér/rokon, se barát/haver, se a tanárok/oktatók, de még a szaktársak sem a suliban. Senki nem kommunikál velem érdemben, soha nem akarják látni a munkáimat vagy “szakmai” szempontból szóba elegyedni velem, jól lehet ők maguk dicsérik, bátorítják egymást.

Teljesen magamra vagyok utalva, holott, jóllehet, hogy bőven van még hová fejlődnöm, ugyanakkor már rég nem pálcikaember-szinten mozgok.

Szeretnék dolgozni a sztorimon, szakmailag fejlődni, folyamatosan gyakorlok, sulin túl is képzem magam digitális kurzusokon, tutorialokon és könyveken át, igyekszem

kutatni a témában, ám mindezidáig semmi gyakorlati hasznát nem látom a dolognak.

A sulis társaimon is azt látom, hogy egyeseknek a stílusuk menő, másoknak

a vonalvezetése, színhasználata, jó érzékük van a karaktertervezéshez, vagy éppen a kompozíciókhoz, stb. Mindenkinél van legalább egy terület, amiben kimagaslóak, és ezt a tanárok és a többiek is szóvá teszik. Az én munkáimra legfeljebb annyit mondanak (már ha kapok bárminemű visszajelzést, ami ritka), hogy “Tök jó.”, azt is nyilván puszta udvariasságból, ugyanis az sosem hangzik el, hogy pontosan mi a jó benne. (Gondolom

semmi.)

Miért nem támogat senki vagy ad használható visszajelzést? Tényleg ennyire tehetségtelen lennék?

Egyáltalán honnan deríthetem ki, hogy van-e bennem szakmai potenciál? Milyen jelekből lehet tudni, ha az alkotást jobb, ha meghagyom hobbinak?

Ha van valaki, aki hivatásos művészként dolgozik vagy hozzám hasonlóan annak tanul, esetleg oktató, akkor nagyon szívesen meghallgatom a tanácsát, még, ha általános jellegű is.

U.i.: Linket rajzokhoz max. privátban adok, mert nem szeretném, ha felismernének.