Mondanátok véleményt a versemről?
25 évesen írtam,akkor még elég amatőr voltam,azóta sokat fejlődtem.
Tehát:
Lehullott csillag száll alá a tenger mélyére
Lehunyom szemem,tollam lerakom az asztal szélére
Én is csak szállok le,egyre mélyebre merülök
Gondolatomban ismeretlen helyre repülök
Érzem,tapintom és nevét is régóta ismerem
Illuzióból faragott bálvány lett az én Istenem
Mindennap hozzá fohászkodom,de meg nem hallgat
Bár nincs oly bűnöm,mit ember meg nem vallhat
Imádkozhatok térdre ereszkedve,mind hiába
Dühöngök,de mégsem száll velem soha vitába
Falat romboltam,fákat téptem ki,sziklákat öltem
Csontjaim majd széttörtem,fogaim mind kiköptem
Ordítottam feléje,mindennek vége közted s köztem
Más Isten felé nézek-mondtam és portréját ütöttem
Míg elfáradtak karjam,kezeim közül kihulott az akarat
Otthon kísirt szemmel töltöttem szinültig poharakat
Utoljára ma még felé néztem,szám mosolyra húzódott
Az a kósza gondolat elmémbe újra befúródott
Hogy most talán meghallgat,semmibe most nem néz
És akkor felém nyúlott az a hatalmas,láthatatlan kéz
S ahogy szemeibe néztem,megértettem,most már látom
Hogy minden vágyam feléje nem lesz több csak álom
Mindig ott lesz velem,ébren és álmomban,hisz ez a hűség
Halálos ágyam felett is ott kísért majd ő,Az Elszalasztot Lehetőség
Túl sok a rím. Ez sokat ront rajta.
A mondanivalója csapong, nem letisztult, a vége pedig szerintem nem passzol a középi vágyhoz, imákhoz.
Elhalasztott lehetőség? Ezt mindig ott lebeg, mindenki felett, erre nem kell rájönni, vagy felfedezni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!